Fűkoszorú I-II.

Fülszöveg

Róma, épp 2100 évvel ezelőtt.
A minap még porfészek kis városállam - nagyralátó politikusai, mások eszén mindig túljáró hadvezérei és sivatagban mindenre elszánt katonái jóvoltából - immár maga alá gyűrte a dús Afrikát, a veszedelmes Galliát, a föld mélyének kincseit osztó Hispániát, a szellem földjét, Görögország, a mesés Kis-Ázsiát.
Ha lázadnak a betolakodó óriás ellen Itália őslakó népei, ha nem kér a római rabigából egy-egy arany alatt roskadozó keleti kényúr, Róma válasza mindig ugyanaz: véres megtorlás, újabb hódítás.
Róma, épp 2100 évvel ezelőtt.
A hatalomért két férfi harcol: Marius, a népek hajdani bálványa és Sulla, aki homlokán a jövő fűkoszorúját viseli. A világgal nem érik be: egymást akarják lebírni. Óriási a tét: Ki lesz Róma első embere? Róma utcáin temetetlen hevernek a megcsonkított holttestek, a városkapukon kitűzött emberfejek várják torz vigyorral a keselyűk támadását, vér csobban a márvány szökőkutakban, menekül a barát, s útját poroszló állja, fut az ellenség, s mocsárba fúl, torrá válnak a fényes lakomák, romlott kis színészek már nem mulattatnak: siratódalt zengenek. A PESTIS OLD MEG MINDENT. A róma első embere lapjairól megismert történet ezer kalanddal folytatódik: a történelmi emberi képzelettel felülmúlhatatlan kalandjaival, melyeket a Tövismadarak szerzőjeként világhírűvé lett Collen McCullough mesél el hűséges olvasóinak. Vissza