Előszó
Részlet a kötetből:
"Esztike a karosszékben ült és csendes megadással hallgatta anyósát.
- Nézd kedves lányom, - mondotta Horváthné, miközben azon erőlködött, hogy egy kissé enyhítse...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Esztike a karosszékben ült és csendes megadással hallgatta anyósát.
- Nézd kedves lányom, - mondotta Horváthné, miközben azon erőlködött, hogy egy kissé enyhítse pergamentszínű arcának a már a természettől fogva haragos kifejezését, - én nem akarok beleszólni a háztartásodba. Miattam tehetsz, vehetsz kedved szerint, szórhatod a pénzt szakácsnőkre, meg a ruhákra. Én az ilyesmihez nem értek. Én szegény lány voltam, nem volt annyi hozományom, mint neked, nekem magamnak kellett megvarrni a ruhámat és megfőzni az uramnak az ebédet... De azt már mégsem nézhetem szótlanul, hogy mi történik a fiammal!
- Kérlek mama, - szólt közbe Lenke, Esztike sógornője, - ne izgasd fel magadat. Hiszen tudod, hogy hiába beszélsz Esztikének, ő sokkal jobban tud mindent, mint mi, ő sokkal műveltebb...
Lenke harmincesztendős lány volt és édesanyjával ellentétben, aki csupa csont és bőr volt, veszedelmesen kövér. Legalább nyolcvanöt kilót nyomott, ami igen tekintélyes súly olyan hajadonnál, aki nem magasabb százhatvanöt centiméternél. Eszti kínzottan hallgatta a családi duettet, öt esztendős házassága alatt volt alkalma bőven gyönyörködni benne. Már nem is bosszantotta. Inkább unta, a terhére volt.
- Nem értem mama, mire céloz. Beszéljen kérem, világosabban!"
Vissza