Függelék (Mutatók)

Előszó

A „Függelékben közölt mutatók feladata az hogy a kötet használatát megkönnyítsék, így az egyes adatok kikeresését meggyorsítsak, az összefüggő kérdések gyors áttekintését lehetővé tegyék.
Két mutatót közlünk: Rendszertani mutatót és Általános mutatót. A Rendszertani mutatóban a kötetben előforduló és rendszertani szempontból tárgyalt valamennyi taxon latin nevét soroljuk fel kettős csoportosításban (külön a supraspecificus fieus taxonokat) az Általános mutatóban pedig a rendszertani szempontból tárgyalt taxonok magyar nevein kívül olyan latin és magyar neveket, illetve kifejezéseket sorolunk fel amelyek a kötetben szereplő állatok életmódjára, elsősorban táplálkozására (így „kártételükre") jellemzőek. Az Általános mutató tehát egyetlen betűrendben hoz minden olyan tételt, amely a tájékoztatás szempontjából érdeklődésre tarthat számot, de természeténél fogva nem sorolandó a Rendszertani mutatóba.
A Rendszertani mutatóban a kurzívval szedett nevek szinonimok, vagyis a régebbi irodalomban előforduló, ma már nem érvényes nevek.
A mutatókban a nevek után álló félkövér szám (5-7) a füzet számát, az erre következő szám pedig a megfelelő füzet oldalszámát jelenti. Ha ez a szám a tárgyalt taxon határozókulcsban szereplésére, leírására utal, akkor antikva (1-416), ha viszont ábrát jelez, akkor kurzív (1-176). A mutatóba felvett oldalszámokból nem derül ki, hogy a jelzett oldalon a taxon vagy egyéb adat hányszor fordul elő, az adatok kikeresésekor legyünk erre figyelemmel.
Az ebben a kötetben szereplő infraspecificus taxonok legnagyobb része aberráció. Ezt a gyorsabb tájékoztatás érdekében magában a Rendszertani mutatóban is kifejezésre juttattuk, mert a faj alatti kategóriák latin nevei után minden esetben feltüntettük a faj nevet is, tehát akkor is, ha ugyanazon a néven más taxon egyáltalán nem szerepel.
A magyar állatnevek írásmódját a Magyar Tudományos Akadémia szabályzata (A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958) írja elő; a mutatóban a magyar állatneveket ennek megfelelően közöljük. Az eddigi gyakorlattól eltérően azonban a magyar neveket nem minden esetben hozzuk a jelzőjük betűrendjében, hanem csak akkor ha a név nagyobb állatcsoportot jelöl (például bogár, cincér, - tehát árpafehérítő bogár' ködfoltos cincér stb.). Egyébként mindig a rendszertani helyre utaló, tehát a nemzetségnevet meghatározó elnevezés kezdőbetűje szerint soroltuk a nevet a betűrendbe (tehát például virágcincér, alföldi vagy gyalogcincér, barna stb.). Ugyanez vonatkozik a magyar növénynevek írásmódjára is. Ebben a tekintetben Soó-Jávorka; A magyar növényvilág kézikönyve (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951) névhasználatát vettük alapul.
A füzetek a gazdanövényeket magyar és latin nevükön vegyesen említik. Az egységes kép kialakítása érdekében ezért a magyar növényneveket a latin névhez utaltuk, ha a füzetekben mindkét név szerepel. Ha csak magyar vagy csak latin nevén szerepel a taxon, akkor természetesen előfordulásuk oldalszámát minden utalás nélkül a füzetben írt névhez vettük fel. Biotópokra csak abban az esetben utaltunk, ha azok gazdaságilag jelentősek, és így a korlat számára különösen fontosak, vagy pedig ha az állatok ottani előfordulása felismeri őket nagymértékben megkönnyíti. Társulási viszonyokkal ugyanis a faunamű csak kivételesen foglalkozik, a biotópokat teljes terjedelemben felsoroló mutató pedig aránytalanul nagy lenne és ennek ellenére sem adna teljes képet. A határozás megkönnyítését vagy az összetéveszthetőség esetét kivéve nem vettük fel a mutatóba a szöveg hasonlatosságokra utalásait, és nem vettük fel az egyes taxonok elterjedésére vonatkozó állatföldrajzi adatokat sem.
A szerzők nevét tartalmazó összeállítás az egyes taxonok leíróinak a nevét és annak szakirodalomban használt rövidítését (esetleg rövidítéseit) tartalmazza.
A helyesbítéseket és az értelemzavaró sajtóhibákat a Corrigenda sorolja fel, a szőve kisebb jelentőségű és nem értelemzavaró hibáit viszont a mutatóban már helyesbítve hozzuk A szövegrész azonosításakor ezt vegyük figyelembe. Vissza