Front
Regény milliók életéből
Szerző
Budapest
Kiadó: | Palladis Rt. |
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: |
Tűzött kötés
|
Oldalszám: | 269
oldal
|
Sorozatcím: | Pengős Regények |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar
|
Méret: |
20 cm x 14 cm
|
ISBN: | |
Megjegyzés:
|
Nyomtatta Pallas Rt. nyomdája, Budapest.
|
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Részlet a könyvből:
A jajkiáltás.
A káplár rámordult a szomszédjára. Rekedt, álmos dörmögéssel:
- Ne aludj, hé! Nem szabad alunni...
Mert nem volt szabad. Amit próbáltak az éjszaka, nem...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A jajkiáltás.
A káplár rámordult a szomszédjára. Rekedt, álmos dörmögéssel:
- Ne aludj, hé! Nem szabad alunni...
Mert nem volt szabad. Amit próbáltak az éjszaka, nem sikerült. Azok, túlnan, visszalökték a nagy rohamot. Hátha most már ők próbálják ki rajtunk a virtust? Az a kommandó, hogy nem szabad aludni. És Szabó Ádám káplár, aki maga is az öklével szedi ráncba a nehéz szemehéját, belemarkol a mellette kuporgó ember vállába, hogy megrázza. Ő is frissebb lesz azáltal, hogy cibálja, ösztökéli a másikat, aki csak ott gubbaszt, mint a túzok, feje a mellére esett és nem mozdul. Mikor a két markával megragadja a vállát és rázza, az esett fej erre-arra kalimpál, akár az üres hólyag, ha jobbra ütik, meg balra ütik... Közben hozzáért a keze annak a lelógó tenyeréhez: hideg volt és merev. Szabó káplár hirtelen elengedte, mire végigesett az egész ember az árok fenekén, mint a zsák, tompa ütődéssel. A káplár akkor vette észre, hogy akit ő ébresztget, nem fog az már többé fölébredni, hahogy nem az utolsó ítélet trombitájára. Mert holtat költögetett...
Hallgatott a mező, mint a halottak, akik szanaszéjjel hevertek rajta. A fejek, a lábak, a karok és az emberi törzsek, amint rendekbe kaszálva feküdtek a dermedt földön: a novemberi aratás véres kalászai.
Vissza
Fülszöveg
A háború ilyen volt, ahogyan megírtam. Ott voltam: végig éltem!
Ilyen volt!
E könyv minden sorában valóságos élmények emléke él. Nem szépítettem semmit. Hadd lássa mindenki: mekkora volt az emberfölötti emberek nemzetének áldozata és mártíruma.
A háború ilyen förtelmes, ilyen kegyetlen, ilyen rémületes volt. De jobb, szebb, derekabb, emberekhez méltóbb-e az, amit békének mernek nevezni? Óh, ha az a béke, amit velünk művelt a világ, akkor a háború ezerszer emberségesebb. A háború mely elsöpri ezt a "béké"-t.
Az én nemzedékem összetépett sebbel, megrokkant idegekkel, kifosztva és megtaposva, megvénülve és meghervadva tért vissza abból a tömeg sírból, ahol elmaradtak tőle legjobb bajtársai. De maradt még egy csöpp vér a szívünkben. Ez a csöpp vér még arra vár, hogy kiontassék.
Érted, ezer esztendős szent határ!