Frohgemuth Olga

Előszó

Részlet a könyvből:

"Frohgemuth Antal professzor ur az ujságot forgatva, magánosan ült a tanteremben. Előadás után mindig bent tartózkodott még egy ideig és leste, mikor szünik meg az elvonuló tanulók lármája. Az elevenarcu gyerekeket csak sorokba rendezve tudta elviselni, ha hallgatagon és megszeliditve ülnek előtte a padokban. Féktelen kacagásukban és kiáltozásukban harsogó ellenségeskedést látott; ugrálásuk, futkosásuk ugy elkeseritette, mintha a zsivajjal valahogy őt akarnák ingerelni. Annyi haszontalan mérget evett már künn a gimnázium ajtaja előtt, hogy végleg betelt vele. Igy minden áldott nap az előadó-teremben maradt. Mivel egyedül tartózkodott a homályos helyiségben, fogolynak és némiképen megalázottnak érezte magát. Hogy gyorsabban szálljon el a negyedóra, az ujságot böngészte.
Inkább kutakodva, mint olvasva, futott végig a sorokon. Pillantása egy néven akadt meg, mely szinte kiugrott a betük zürzavarából.
Frohgemuth Olga kisasszony... állott az ujságban.
A professzor megijedt, mintha vigyázatlankodott volna; mintha gondatlan mozdulattal letolta volna a leplet egy lefüggönyözött képről s most hirtelen fedetlenül maradna az arc, melyet nem akart látni.
Frohgemuth Olga kisasszony...
Próbált elsiklani mellette; próbált sietve tovább olvasni, de a név elzárta az utat; nem tudta átugrani. A kinzó gyülölség felhőként gomolygott benne; felbuggyant, mint a testben szunnyadó régi fájdalom, mely hirtelen ujból feléled, felsajog s az ismeretes gyötrelmet szétosztja az összes tagokban.
Ugrálva és szaggatottan olvasta a cikket. Itt ez állt: ...a bájos énekesnő...a közönség ünnepelt kedvence... És odébb: ...az összes szivek uralkodója..." Vissza