Drámák I-II.

Fülszöveg

"Mert miénk volt! Mily nyájasnak mutatták
a fennkölt élet derűs napjai,
mily könnyedén tudott e bölcs komolyság
a víg viták hevébe hajlani,
hogy éber ésszel, váltva tárgya sorját,
most meg a létterv titkát bontsa ki,
s mint volt termékeny tettben és tanácsban:
tapasztaltuk s élveztük mindahányan.

Mert miénk volt! Fájdalmunk panaszán
kiáltson túl a büszke szó merészen.
Köztünk akart, vad viharok után,
megtelepedni, biztos révbe érten;
míg szelleme fönn szárnyalt egymagán
a Szépség, Jóság, Igazság egében,
s mögötte létlen árnyként elmaradt az,
mi bennünket mind megköt: az alantas."
(Goethe)

"Nem könnyű végére jutni, ha egyszer beszélni kezdünk Schiller sajátos nagyságáról: nemes nagyság ez, fennen szárnyaló, lángoló és magával ragadó, amilyen még Goethe bölcsebb, természetes méltóságában sem található - mámoros a világmindenségtől, kultúrára neveli az emberiséget, s mindebben a legnagyobb mértékben férfias. S ebben a szinte szertelen, már-már természettől is idegen, akaratra, szabadságra és tudatosságra felesküdött férfiasságban ott bujkál a művész gyermek, aki az egész világon nem ismer a játéknál magasabb rendű dolgot, aki azt mondja, hogy minden teremtmény közül csupán az ember képes a játékra, s ő maga csak akkor egészem ember, amikor játszik."
Thomas Mann

Kötetünk, amely Schiller legnépszerűbb drámáit tartalmazza, a nagy német költő halálának 175. évfordulójára jelenik meg. Vissza