A tanulás és memória molekuláris biológiája

Előszó

Ez az írásmű oktatási segédanyagnak készült biológus-orvos egyetemi hallgatók illetve doktori iskolák hallgatói számára, akik meg akarnak ismerkedni a molekuláris neurobiológia azon törekvéseivel, amelyek a tanulás és memória megértésére irányulnak. Ez a feldolgozás annak az anyagnak korszerűsített, kikerekített változata, amelyet az elmúlt mintegy tíz évben hallgatóknak előadtam, főként az ELTE doktori iskoláiban, így a "Klasszikus, molekuláris és evolúciógenetika", "A viselkedés neurobiológiája" illetve a "Szerkezeti biokémia" doktori programok keretében.
A tanulás és memória molekuláris biológiája jellegzetesen határterületi, interdiszciplináris téma, hiszen a kérdésfelvetés (mi a memória?) alapvetően neurobiológiai, ám a kísérletes megközelítések, a válasz nyelve heterogén: a biokémia, biofizika - a molekuláris biológia - a genetika és számos más diszciplína eszköztárát és értelmezési tartományát igényli. Bár nagy hangsúly esik a genetikai módszerekre, mondanivalónk nem szorítható be pusztán a genetika fogalomkörébe. A tanulás és memória molekuláris biológiája azt a kérdéskört jelenti, hogy az idegrendszer sejtjeiben a géntermékek miként alakítják ki, rögzítik illetve hívják elő az "emléknyomot", aminek mibenléte szintén definiálandó. A genetikai, géntechnológiai eljárások sokat segítettek, mondhatni forradalmasították e kérdések megközelítését, de azért világosan kell látnunk, hogy a memória folyamatok inkább idegsejt-biokémiai, mint örökléstani jelenségek.
Talán nincs még egy olyan élettani terület, melyet oly sok szinten lehetne tárgyalni, mint a tanulást és memóriát. Ez az áttekintés következetesen a molekuláris mechanizmusokra összpontosít, miközben óhatatlanul alig érinti a feloldás egyéb szintjeit. Úgy éreztük, a többi szintről már sokat szóltak, a molekuláris mechanizmusokról viszont még alig. Pedig az ezredforduló trendje az egész biológiában, sőt az orvosi és agrártudományokban is a molekuláris biológiai szemlélet és módszertan térhódítása. Különösen igaz ez az idegtudományokra.
Az összeállott tananyag - minden ellentétes erőfeszítés dacára - szubjektív, a szerző(k) érdeklődését, tájékozottságát, szemléletét tükrözi. (Az LTP/LTD, szinaptikus metaplaszticitás c. fejezetet Dr. Tompa Péter írta.) És bár egyetemi jegyzetnek készült, annál kissé több és más lett belőle. Több, mert a legújabb fejlemények, irodalmi hivatkozásokkal bőven alátámasztott ismertetései naprakész monográfiára emlékeztetnek. Más is lett, hiszen így le kellett mondania a tankönyvek megszokott, megnyugtató biztonságáról. De ezen a területen talán nem is lehet (még) részletes, csak hétpróbás adatokat ismertető jegyzetet írni. Vissza