Bob a hódvadász kalandjai

Előszó

Kedves, fiatal Barátaim!

Nekem alaposan kijutott ebből a kegyből! - Megismertem Dél-Amerika tropikus vidékeit, nagy részét Észak-Amerikának és az ottani telepesek meg indiántörzsek között hosszú évekig tartó időzésem alatt, sokféle tapasztalatokat gyűjtöttem, melyekről szívesen mesélek nektek. Igyekeztem élethűen visszaadni a látottakat.
A civilizált világtól távol, fenn a Bighorn hegységben, - nem messze a Powder-folyó forrásától, építettem fel fabódémat, az 1879-ik esztendőben. Innen barangoltam be lóháton a környéket: a gyönyörű, vadregényes hegyeket és a végtelen prärieket, melyek télen kietlen, kopárak, de nyáron füvesek és dúsan borítják a virágok.
Barátságot kötöttem az állattenyésztőkkel és a csapdavető vadászokkal, sőt gyakran összetalálkoztam olyan vakmerő fickókkal, akik a törvény elől menekülve jöttek erre a vidékre, ahová fehér ember ritkán vetődik. Átéltem velük sokféle, tarka kalandot. Ennek a távol nyugati országnak bizonytalan és fegyelmezetlen viszonyai, megtanítottak megbecsülni és megérteni a hazai élet rendezettségének áldását.
Alig tizenöt angol mértföldnyire kunyhómtól, volt az Arapahoes-indiánoknak egy tábora. Csakhamar bizalmas barátságba kerültem velük, valamint később a Crows, - Shoshouces-, Sioux- és egyéb törzsekkel is. Hetekig laktam falvaikban.
Amit érdekfeszítőnek és tanúlságosnak találtam, azt beleszőttem az itt következő elbeszélésembe. A szereplő alakokat legnagyobbrészt személyesen ismertem. Mellőztem minden túlzást, ami oly gyakori, hasonló tartalmú ifjúsági írásokban és csak a legképtelenebb képzeletek ébresztését segíti elő.
A vad nyugaton folyó élet, elbeszélésemben, a tökéletes valósághoz híven van lerajzolva. Szeretném, ha a könyvem örömet okoznak nektek és sok barátra találna köztetek! Vissza