A párbeszéd kezdete

Előszó

Az a tudományos konferencia, amelyet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc értékeléséről rendeztek két évvel ezelőtt Budapesten, összehívóinak szándéka szerint a párbeszéd kezdetének kiindulópontja volt. A "Hallgattassék meg a másik fél is" régi, ám vajmi ritkán megfogadott tanácsát kívánták ez alkalommal valóra váltani a történésztanácskozás magyarországi szervezői.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar nép elvitathatatlan dicsősége. A tömegtüntetések, népfelkelések Európájában a magyarság küzdött legtovább, hogy a nemzeti függetlenség útjára léphessen végre, s ne érezze magát többé gyarmatnak földrészünk közepén. "Szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar" - így jellemezte a politikai helyeztet Petőfi, amikor más, felkelt nemzetek már letették a fegyvert forradalmuk eltiprói előtt. A magyar polgári forradalom külön tragédiája, hogy nem pusztán az osztrák-orosz túlerő győzte le, hanem a Kárpát-medence azon nemzetiségei is ellene fordultak, amelyek maguk is a nemzetté válás történelmi forrpontján próbáltak függetlenedni addigi "úrnemzetük"-től: Magyarországtól, s nem akarták a jövőben gyarmatnak érezni magukat... Jóllehet ebből a soknemzetiségű katasztrófából egy kis nép sem került ki győztesen, az akkori szembekerülés, bizalmatlanság, értetlenség egymás érvei és törekvései iránt még ma is hat, s mérgezi a légkört a Kárpát-medence rég átrendeződött határain innen és túl. Vissza