Az Aranycsapat sportorvosának titkaiból

Előszó

Végre sikerült. Hatévi nehéz tanulás, éjszakázások, vizsgák után a hippokratészi eskü letételével orvos lettem. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Rektora adta át a friss diplomát kézfogásával gratulálva. Nagy volt az öröm és megindult a tervezés.
Ez volt az első végzős orvosi évfolyam a háború után. Nehezen indultak az előadások a rombolások és a hiányok miatt, de a tanárok kiválósága és készsége pótolta a fizikai problémákat. Az alsóbb osztályokban a leghíresebb oktatóktól tanultunk: pl. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzortól és tanársegédjétől Laki Károlytól biofizikát és biokémiát, majd Beznák professzortól, aki később Kanadába, Ottawába ment, ahol élettanból tanszékvezető professzor lett. A klinikai tárgyakat is hasonlóképpen híres, jól képzett egyetemi tanároktól tanultuk. Ilyen volt Ádám professzor sebészetből, Frigyesi professzor nőgyógyászatból, és Hajnal professzor belgyógyászatból, hogy csak egy párat említsek.
Miután Magyarországon mindenki rajongott a sportért, természetesen én magam is, különösen a futballért, elhatároztam, hogy a sportorvosi pályát fogom választani. Már az utolsó tanév folyamán, amikor futballozásra már nem volt időm, futballbírói teendőket vállaltam el. Eljutottam az amatőr liga első osztályáig és csak akkor hagytam abba, amikor a cselédkönyvezés és a szigorlatok miatt már nem jutott rá idő. Ilyen alapokra helyeztem a jövő pályámat, amikor beiratkoztam sportorvosi tanfolyamra, amit Kereszti Alfonz és Nemessuri Mihály vezetett. Vissza