Frida Kahlo

Előszó

A festő és az ember egy és ugyanaz. Bármennyire elválaszthatatlanok azonban egy- mástól, Frida számos maszkot öltött. Közeli ismerősei körében uralta a társaságot szellemes és hetyke megjegyzéseivel. Sajátos volt az is. ahogyan azonosult a mexikói parasztokkal, mégis távol tartotta magát tőlük. Gúnyolta az európaiakat, többek között azért, amiért nyájakba tömörültek, s az impresszionizmus, posztimpresszionizmus, expresszionizmus, szürrealizmus, szocialista realizmus stb. zászlaja alatt ácsingóztak pénzre, gazdag megrendelőkre vagy akadémiai címekre. Mégis, ahogy beértek a munkái, maga Frida is elismerésre áhítozott önmaga és képei számára, melyeket korábban ajándékként osztogatott. A festés egyszerű időtöltésként kezdődött, ám hamarosan magának követelte az életét. Belső világa a lelkesedés és kétségbeesés között ingadozott, mialatt szinte szakadatlan küzdelmet folytatott gerince, háta, jobb lábfeje és lábszára sérüléseivel, gombafertőzéseivel, számtalan vetélésével és orvosai kitartó és fájdalmas kísérletezésével, amivel egészségi állapotán igyekeztek javítani. Életének egyetlen kiapadhatatlan öröme Diego Rivera, a férje volt. Elviselte hűtlenkedését, s saját, három kontinensre kiterjedő flörtjeivel vágott vissza: erős hímekkel és kívánatos nőkkel egyaránt folytatott szerelmi viszont. Végül azonban Diego és Frida mindig visszatért egymáshoz. Az utolsó időkben, a haláltusa hónapjaiban Diego úgy állt felesége mellett, ahogyan egy mexikóitól elvárható, mégis csak lassan jött rá, mit veszített. Legvégső éveit leszámít\'a, hazája is megtagadta Fridától a sikert. Élete egyszemélyes showműsor volt, kevés csodálóval. Magdaléna Carmen Frida Kahlo y Calderón 1907. július 6-án jött a világra a mexikói Coyoacánban. Anyja, született Matildé Calderón mesztic volt, azaz indián és európai vér egyaránt folyt az ereiben. Hitbuzgó katolikus lévén mélyen vallásos, maradi nézeteket vallott arról, mi a nő szerepe a társadalomban. Frida apja, Guillermo Kahlo ezzel szemben valamelyest ismert művésznek és fotográfusnak számított, aki önálló gondolkodásra sarkallta lányát. A családi élet hagyományos keretei között, mondhatni, fiúnak nevelte, s úgy tekintett rá, mint aki majd a nyomdokaiba szegődik az alkotásban. Ő lett Frida legelső mestere, s szembefordította azzal a hagyományos női szereppel, amelybe a mexikói nők többsége szó nélkül belenyugodott. A lány lett a fényképészsegédje, s lassan kezdte kitanulni a szakma fogásait. Frida Kahlo elkényeztetett, agyondédelgetett, mimóza lelkű kislánnyá serdült. 1922-ben beiratkozottá San lldefonso-i Escuela Nációnál Preparatoriába (Nemzeti Előkészítő Iskola), az ingyenes egyetemi előkészítő tanodába. Frida élvezte újonnan kapott szabadságát, amely megszabadította az agyzsibbasztó háztartási teendőktől, és különböző iskolai csoportokkal barátkozott. A legközelebb a Cachuchasnak nevezett bohém értelmiségieket érezte magához, akik simléderes sapkájukról kapták nevüket. Vissza

Fülszöveg

Frida Kahlo portréinak hátterében életének eseményeiből származó élményei állnak - éppen ezért megrázó élmény olvasni róla. Festményei nemcsak híven tükrözik életrajzát - bár el kell ismernünk, igazi ritkaság a művészettörténetben, hogy pusztán kompozíciói alapján ily sokat megtudhatunk alkotójukról hanem egyúttal hazája, Mexikó hozzájárulása a világ művészeti örökségéhez. Kahlo mindössze tizennyolc éves volt, amikor egy végzetes autóbusz-baleset megváltoztatta az életét, ám lobbanékony természetének, kitartásának, elszántságának és a kemény munkának köszönhetően művészi tehetsége lehetőséget kapott a kibontakozásra. Vonzereje és intelligenciája révén életre szóló kötelék fűzte férjéhez és lelki társához, Diego Riverához, a falfestményeivel hírnevet szerzett jeles mexikói művészhez. Kahlo férje sikerei nyomán kezdett ismerkedni a nagyvilággal, így építette fel saját életművét - a betegsége okozta súlyosbodó fájdalmakat legyűrve, ajkát összeharapva, sorsával konokul szembeszállva kiharcolta fordulatokban és eseményekben dús életdarabkáját. A ránk hagyott történetekből és festményekből egy szókimondó és bátor nő portréja bontakozik ki, aki haláláig önmaga felfedezésének útját járta.
A szerző, Gerry Souter a chicagói Művészeti Intézet diákjaként szerezte meg első diplomáját, majd a Chicagói Egyetemen folytatta tanulmányait. Ismertségét nem csak művészettörténészi karrierjének köszönheti - festményeiből és fotóiból rendezett kiállításainak a chicagói Institute of Art, a Phoenix Art Museum és számos egyéb galéria adott otthont. 1997 óta publikál, húsznál több kötete között sikerkönyveket is jegyez. Művészettörténeti és építészeti tájékozottsága, írásainak egyedi stílusa és dinamizmusa, a vizuális művészetek terén szerzett jártassága egyaránt gazdagítja tanulmányait: a különböző művészek életét bemutató és alkotásait elemző monográfiai lebilincselő olvasmányok. Vissza