Előszó
Részlet:
"Akadnak köztetek olyanok, aki így nyilatkoznak: »Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal«." (1 Kor 1,12.). Pál apostol, midőn a korinthoszi egyházközösségben...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Akadnak köztetek olyanok, aki így nyilatkoznak: »Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal«." (1 Kor 1,12.). Pál apostol, midőn a korinthoszi egyházközösségben eluralkodó pártoskodások ellen e feddő szavakkal fellépett egységre szólította fel saját követői mellett a kifinomult, görög műveltséggel rendelkező, filozófiai dimenziókban gondolkodó, zsidó származású alexandriai Apollo (l. még ApCsel 18,24-28.) híveit, a Pál apostoli tekintélyét megkérdőjelező Kéfásra, azaz Péterre hivatkozó zsidókeresztényeket, az önmagukat "Krisztus-pártiaknak" valló, Krisztussal közvetlen viszonyt hirdető, s így az egész egyházi rendet veszélyeztető gnosztikusokat. (Meg kell itt jegyezni, hogy voltaképpen nehezen dönthető el, kik is tekintették magukat valójában "Krisztus-pártiaknak". Ha azonban a korinthosziakhoz írótt első levél többször is visszatérő részeire gondolunk, ahol Pál a bölcsesség, a "tudás" - gnózis - egyoldalúsága vagy hamis tartalma ellen harcol [1 kor 8,1.; 8,11.; 13,2.; 13,8.; 2 Kor 8,7.], talán joggal feltételezhető, hogy itt is az "igazi tudás" birtokosairól, a gnosztikusokról van szó. Pál fellépését a korinthoszi pártoskodókkal szemben egyébként nem sok siker koronázta. Híven jelzi ezt Római Szent Kelemennek a korinthosziakhoz a század utolsó éveiben írt levele, amely ismét a viszálykodók ellen fogalmazódott meg.)
Ezek a Korinthoszban képviselt irányzatok egymást részben át is fedve láthatóan tarka képet mutatnak. Közelebbről nézve azonban fellelhetők bennük a környező eszmevilágnak azok az alapvető irányulásai, amelyek elkerülhetetlenül hatással voltak a keresztény eszmerendszer kialakulására, s amelyekkel szembesülve, amelyekből esetenként merítve a formálódó kereszténység igyekezett arculatát kialakítani. Az apostol éppen azért törekedett arra, hogy az egyházközösség egységét megerősítse, mert világosan látta, hogy a kereszténység alapvető és hosszú távú feladatát a korabeli világszemlélet két döntő kihívásával való szembenézés fogja jelenteni.
Vissza