Freddie Mercury

Előszó

Az 1995. szeptember 25.-i Sunday timesban megjelent egy "bajnoki tabella", mely a "Művészet mesterei" elnevezést kapta. A művészeket eredményeik alapján két táblázatba sorolták; az egyik a "kedvenc popelőadó", a másik a "legnagyobb popelőadó" címet viselte. Az első felsorolásban Elvis Presley, a Beatles és Elton John és mások után Freddie Mercury neve a tizedik helyen szerepelt. A második listán, melyen az említett nevek újból előfordultak, Freddie neve már az ötödik helyre került; érdekes módon sokkal előbbre, mint Elton Johné.
Freddie egész életében szinte hősként tisztelte Elvist és Lennont. Soha nem álmodott arról, hogy halál aután közös listára kerülhet velük. 1979 októberében, amikor először ajánlottak munkát a Queen mellett, én sem gondoltam volna, hogy a 20. század vége egyik legnagyobb hatású dalszerzőjének és előadójának közvetlen környezetéhez fogok tartozni.
Tizenkét évig napi kapcsolatban álltam vele, és számos feladat hárult rám, melyeket röviden a "személyi asszisztens" elnevezés összegzett: ennek jegyében főszakács, mosogató, pincér, komornyik, inas, titkár, írnok, takarító, gyerekfelügyelő (a gyerek ő maga volt) és személyi levelező voltam. Velem járt bevásárolni és műtárgyakat venni, én voltam vele, amikor a világot járta együtt álltunk a siker csúcsán és a szakadék alján. Láttam, ahogy páratlan tehetségének gyümölcsei beértek, és megtapasztaltam, amikor a gondok föléje tornyosultak. Én voltam a testőre, és én voltam az ápolója, amikor kellett. Vissza