Tíz parancsolat

Előszó

Elgondolom, milyen lehetett volna ez a könyv, ha békében - "békebeli békében" támad egy kiadónak az a gondolata, hogy tíz elsővonalbeli európai íróval illusztráltassa a Tízparancsolatot. Lehet, hogy meg sem valósulhat a gondolat: az írók "egyéniségükre" hivatkozva, tiltakoznak a megadott téma ellen. Elég dolguk van a maguk témáival, nincs kedvük a kiadó ötleteinek megvalósításán gondolkozni. De ha mégis vállalják a feladatot: hogy igyekezett volna mindegyik valami egyéni, meglepő kerülővel jutni el a kitűzött célhoz - megmutatni, hogy ha vállalkozott is a közös munkára, azért ő mégis "más, mint a többi"! Az eredmény tíz érdekes történet lett volna és - semmi több. A kiadónak, ha a tíz nagy nevet kellőképpen reklámozza, haszna is lehetett volna belőle. Hogy a Tízparancsolat erkölcsi tekintélyének használt volna-e; hogy az olvasóban megmaradt volna-e a könyv nyomán egy erős, összefoglaló gondolat: abban kételkedem. A tíz elsővonalbeli író-egyéniség közt mindenesetre akadt volna egynéhány fölényes, kétkedő szellem, aki valami paradox eseten napnál világosabban bebizonyítja, hogy vannak körülmények, amikor a Tízparancsolatot nem lehet megtartani, mi emberek gyönge, szánandó teremtések vagyunk és bocsánatot érdemlünk halálos bűneinkért is...
Nos, a két világháború - és különösen a második - sokat változtatott az írókon. Bizonysága ennek, hogy ez a könyv megszületett és olyan lett, amilyen. De változtatott az olvasókon is... és talán ezért van szükség erre az előszóra. Vissza