A meg nem születettek csillaga I-II.

Előszó

ELSŐ FEJEZET amelyben előszó rejtőzik, de az előszó, mint oly sok esetben, csak kifogás.
Az itt következő első fejezet azt akarja megakadályozni, hogy jelen kis művem Második Fejezettel kezdődjék. Annak az elhatározásomnak, hogy a regény első lapjára ezt tétetem: „Második Fejezet", semmi más nem állt útjában, mint a kiadó rendszeretete, az olvasóközönség ismert szenvedélye az öklömnyi sajtóhibák keresésében és végül a szerző eredetiség-hajhászása. Ő ugyanis attól félt, hogy valamelyik kartársa a romantika ugratós korszakában minden bizonnyal elkezdte már egyik züllött művét Második Fejezettel. Kezdjük tehát mi az első fejezettel, akármilyen fölösleges is az a cselekmény, illetve pontosabban a kutatás menete szempontjából. Minthogy egyfajta útleírásról van szó, kötelesnek érzem magam arra, hogy a hőst vagy szerényebben mondva, az itt leírt események középpontját bemutassam. Hiába, ennek az irodalmi formának gyöngéje, hogy benne a látó szem, a halló fül, az értő szellem, a beszámoló hang, a sok kalandba bonyolódott Én alkotja azt a középpontot, mely körül a szó szoros értelmében minden „forog". Ez a középpont, amelyet őszintén úgy nevezek, hogy F. W., sajnos, én magam vagyok. Vissza

Fülszöveg

A meg nem születettek csillaga 1946-ban, a Bermann-Fischer Kiadónál jelent meg Stockholmban; a magyar kiadás egy évvel később, 1947-ben, a Nova Irodalmi Intézet kiadásában. A könyv több részletben készült. Első részét 1943 tavaszán, második részét 1944 őszén, a harmadikat pedig 1945 tavaszán írta meg a szerző. A regény sci-fi, a 112325. évbe repít bennünket.
"Csak két úton lehet valaki a jövő történésze: a tudományos következtetés és az álommagyarázás vagy jóslás útján... Az álommagyarázásnak és jóslásnak az a felbecsülhetetlen előnye, hogy ősrégi gyakorlat áll mögöttük" - mondja a szerző. végigjárja a civilizált, elembertelenedett világot, majd sikerül kijutnia a civilizáció nélküli világba. Itt találkozik a főpüspökkel, akivel párbeszédet folytat.
- Ön azt mondta, hogy a világ most és itt százezer évvel gonoszabb, bűnösebb, azaz Istentől eltávolodottabb, mint az én koromban...
- Igazán ezt mondtam?
- Ezt mondta...
- Akkor csak féligazságot mondtam.
- Egy főpüspök nem mondhat féligazságot.
- De előfordulhat, hogy... néha csak a felét mondja az igazságnak.
- És mi a másik fele?
- Az igazság másik fele nagyon egyszerű, fiam. Az idő folyamán nemcsak eltávolodunk Istentől, hanem közeledünk is Istenhez, hiszen mozgásunk messzebb visz minden dolgok kezdetétől és közelebb visz minden dolgok végéhez..."
Werfel Amerikában fejezi be regényét. A háborúnak vége. Levonja a nagy tanulságot: A gonosz is - ha akaratlanul is - Isten terveit szolgálja. Vissza