Előszó
Franz Mehring neve majdnem teljesen ismeretlen a magyar dolgozók előtt. Pedig megérdemli, hogy életét és munkásságát közelebbről megismerjük. Megérdemli a harcos, baloldali szociáldemokrata, aki...
Tovább
Előszó
Franz Mehring neve majdnem teljesen ismeretlen a magyar dolgozók előtt. Pedig megérdemli, hogy életét és munkásságát közelebbről megismerjük. Megérdemli a harcos, baloldali szociáldemokrata, aki hetvenedik életéve küszöbén, Clara Zetkin, Rosa Luxemburg és Kari Liebknecht társaságában szembefordult a munkásáruló II. Internacionáléval, elítélte annak megalkuvó politikáját és mint a proletár osztályharc mártírja fejezte be életét.
Megérdemli a tudós, aki a dialektikus materializmus módszerét a történelem, filozófia és az irodalom terén alkalmazva, értékes, úttörő munkát végzett a munkásosztály számára.
Franz Mehring az értelmiség soraiból jött a munkásmozgalomba. Érett fejjel, 45 éves korában, lépett be a Német Szociáldemokrata Pártba. Első tanulmánya a Neue Zeit-ben, a német szociáldemokrácia elméleti folyóiratában, 1888-ban jelent meg. Bátor kiállás volt ez akkor, ha meggondoljuk, hogy Bismarcknak a szocialisták ellen hozott kivételes törvényét csak 1890-ben helyezték hatályon kívül.
De Mehring számára nem volt más út. Éles elméje felismerte a kapitalista társadalom hazugságait, ellentmondásait, korlátait. Becsületes jelleme nem vállalhatta a bűnrészességet ezzel a társadalommal. A marxizmus igazságainak megismerése egyszersmind kötelességévé is tette; hogy a megismert igazságért harcoljon.
Mehring vállalta ezt a harcot. Előrehaladott kora sem akadályozta meg abban, hogy együtt haladjon a német szociáldemokrácia kicsiny, de hősies balszárnyával és az első világháború alatt felemelje szavát az ellen az embertelen vérfürdő ellen, amelybe az imperializmus kergette Európa népeit és amelyhez a II. Internacionálé oly készségesen szekundált.
Vissza