Franklin Benjámin önéletrajza

Előszó

Részlet a könyvből:
Azoknak az angol és skót kivándorlóknak, a kik a XVI. és XVII. század folyamán baltájukkal és bibliájukkal kezükben az Újvilágba költöztek, kemény feladatokkal kellett megbirkózniok és ők velük megbirkóztak: az élet feltételeit a vadonokban előteremtették, virágzó földmívelő és városi életnek vetették meg az alapját. Ennek a jelentékeny dolognak fontosságát emeli az, hogy miközben a természeti kincsekkel megáldott föld az új telepesek munkáját megjutalmazza, a megpróbáltatások iskolájában erőteljes, vállalkozó nemzedék lép az első gyarmatosok nyomdokaiba, mely önmagában bízni, reményteljesen önmagára támaszkodni megtanult. Az egész vonalon diadalra emelkedik ott az igazság: az ember annyit ér, a mennyit dolgozni, alkotni tud; sorsunk jórészt a magunk kezébe van letéve.
Az angol nyelv self-made man névvel jelöli meg ezt a típust: olyan embereket értvén alatta, a kik a maguk erejéből emelkednek fel, a kikre ráillenek Davy szavai: "A mivé lettem, egyenesen magamnak köszönhetem és ezt hiúság nélkül, lelkiismeretem nyílt őszinteségével vallhatom be."
Franklin Benjamin ebből a típusból való, sőt jóformán ennek a típusnak a legnemesebb képviselője. Az egykori szappanos fiú, az egykori nyomdászinas a saját szorgalmával műveltségre, tudományra, anyagi függetlenségre tesz szert, munkásságával belekapcsolódik azoknak a munkájába, a kik hazájának sorsát intézik; nemcsak népének, hanem bizonyos tekintetben az egész művelt világnak a sorsára befoly. Annyi bizonyos, hogy a világ akkor, a mikor Franklin abból eltávozik, előrehaladottabb és szabadabb mint akkor, a mikor abba megérkezett és az is bizonyos, hogy neki ebben az eredményben része van. Vissza