Francziaország klasszikus filozófusai

Előszó

Hogyan kerül Taine e munkája a «Filozófiai írók Tárá»-ba? fogják néhányan kérdeni. Talán mert a franczia metafizikusokon végzett kritikája kifogástalan? Mert az író tanai mind tudományos érvényűek vagy legalább eredetiek. Kétségbe vonhatjuk mind a két állítást s a könyvnek mégis megmarad érdeme, a maga történeti és irodalmi jelentősége. Mikor a franczia spiritualizmus Cousin visszavonultával fejlődése java útján túlhaladt: Francziaországban ez a könyv volt az irodalmi emberek részéről az első nyíltabb, rendszeres támadás. A megvetés, melylyel a filozófusok Royer Collard-tól Cousin-ig Condillac iránt viselkedtek, e könyvben most ellenük fordul: a megvetett filozófus egy késő tanítványa meg akarja mutatni, hogy a történeti felfogással, a természettudományok vívmányaival gazdagodott Condillac még mindig erősebb, mint a franczia spiritualisták egész serege. Ennek a munkának indul neki Taine az előttünk fekvő könyvben -mint maga mondja - a fiatalság harczias hevével és, kíméletlenségével. Csakhogy megtámadva a franczia metafizikát, mely a skótok tanán s Descartes rendszerén élődött s Kant félreértésén fejlődött, azt hiszi, hogy most már minden metafizikussal is végzett; másrészt mindenütt «tényeket» követelve, végre nem egyszer ténynek fogadja el a legingóbb hipothezist, mely valamely fiziologiai kézikönyvben helyet foglal. Merészen transponál: a metafizikát pszikhológiára, a pszikhológiát fiziológiára vezeti vissza, az elmét pedig puszta színpaddá teszi, melyen a vak benyomások maguk erejéből sorakoznak, a szó szoros értelmében teremtik az «én»-t és a tudatot. Szerinte csak egyes tünemények és ezek kapcsolatai léteznek s ezek a kapcsolatok: okok, törvények a megismerő elmétől ép oly függetlenül állnak fönn, mint maguk a tünemények, mint maga a világ. - Hume skepticzizmusát, Kant ismerettani problémáját Taine nem akarja ösmerni. Vissza