Francziaország I-II.

Előszó

A kedvező fogadtatás, melyben e könyv Angliában és az angol nyelvű országokban részesült, fokozza azt a sajnálatot, melylyel mindenkor tapasztaltam, hogy oly országokban, hol a mi nyelvünket beszélik, a névtelen irodalmi bírálatok rendszere lett uralkodóvá. E korábbi benyomásom elméleti volt és azon a meggyőződésen alapult, hogy a névtelenség az oka, ha nagy angol kritikai iskola nem tudott kifejlődni. Mostani sajnálatom személyes természetű és azon gondolatból ered, hogy mindenha ismeretlen lesz előttem vagy száz nagylelkű író neve, kik - a mennyire az angol-szász világ terjed - sok évi munkálkodásomat pazarúl jutalmazták.
Francziaországban, hol a névtelen kritika ritka, nem kevésbbé elnézően fogadták e könyvet és oly írók, kiknek nevei a franczia közvélemény valamennyi árnyalatának a képviselői, egyetértve üdvözölték a nemzetükről és annak intézményeiről idegen írótól írt tanulmányokat. A francziák érzékeny emberek és méltán rossz néven veszik, ha idegenek leczkéztetik őket, a mint jóindulatú angolok olykor tapasztalhatják. De engem a francziák körében való hosszas tartózkodás megtanított arra, hogy az az idegen, ki a francziák politikai problémáit vizsgálgatja, mihelyt hajlandóságot mutat franczia álláspontra helyezkedni, a legszigorúbb következtetések levonásával is ritkán okoz sérelmet. Az államban előforduló minden párttöredéktől és pártrendszertől való függetlensége. Egyszersmind tárgyilagos részrehajlatlanságot ad nézeteinek. Így az én művemet, bár lényegében kritikai, a legbarátságosabb indulattal fogadták oly francziák is, kiknek legkedveltebb eszméit a legnagyobb őszinteséggel birálgatom. Vissza