Francois Villon Nagy Testámentuma/Villon balladái Faludy György átköltésében

Előszó

VILLON ÉLETE

Francois Villon, a középkor legnagyobb francia költője s talán az egész francia irodalom legigazibb lírikusa, 1431-ben született, Párisban. Ahogy később az akasztófa árnyékában egy négysoros versében a gyengébbek kedvéért magyarázóan írta, a „Pontoise melletti Párisban". Egyik ősének Orace volt a keresztneve. Apja szegény eredet, anyja szintén. Családját tulajdonképpen Des Loges-ndk vagy Montcorbier-nok hívták; a költő a Villon nevet a nevelőapjától, Guillaume Villon-tói vagy de Villon-tói kapta. Montcorbier egy kis falu volt Burgundiában; ma már nincs meg. A Villon név kiejtése vitás; valószinűbb, hogy a sillon, pavillon, stb. mintájára j hanggal Vijon-nak kell mondani.
A költő nagyon korán elvesztette édesapját; anyja egyszerű és jóságos, írni-olvasni nem tudó, vallásos asszony, Clément Marót jegyzete szerint, 1461-ben még élt. A jóeszű, félárva gyermeket 1436 körül anyai nagybátyja, az említett Guillaume de Villon vette magához. Maistre Guillaume de Villon jószívű és jómódú ember volt, a párisi Saint-Benoit-le-Bestourné kollégium templom plébánosa, több ház tulajdonosa, jogtudós, aki egy ideig az egyetemen is tanított. A Piros kapu-nak nevezett házban lakott, a St. Benoit-kolostorban, a Sorbonne-kollégium mellett. Villon később meghatottan beszél róla, „hagyakozásai" során a könyvtárát testálja rá. Vissza