A Nagy Testamentum

Előszó

FRANCOIS VILLON 1431-ben született, ugyanabban az évben, amelyikben az angolok máglyán égették meg Rouen-ban Franciaország felszabadítóját, a Domrény-i parasztlányt, az Orléansi Szüzet. „Hol van Jeanne d'Arc, a hős, a jó?" - kiált fel Villon egyik legszebb versében, harminc év múlva, amikor Jeanne d'Arc már a francia történelem hivatalos nagyságai közé tartozik és a közvélemény, meg talán saját lelkiismeretének nyomására is, VII. Károly király már megbízta az Egyházat az Orleánsi Szűz perének felújításával. Egyelőre azonban francia árulás következtében jutott az ellenség kezére: amikor Compiégne-t az angolok francia szövetségesei, a burgundiak ostromolták, és Jeanne d'Arc -a franciák egy sikerületlen kirohanása után a csapatok visszavonulását fedezte, a kapuk mögé jutott királyi sereg a hidat felvonta és a leányt, valószínűleg szándékosan, odakint hagyta. Akárhogyan is történt, VII. Károly - akit Jeanne d'Arc koronáztatott királlyá, miután a legmélyebb züllésből és elesettségből emelte fel - cserben hagyta őt, s a királyi udvar - amelyet nyugtalanított ennek az egyszerű parasztlánynak befolyása egész Franciaországra s általában a benne megtestesülő, újfajta, népi hazaszeretet - semmit sem tett a kiváltása érdekében. A burgundiak ugyanis Jeanne d'Arc-ot jó áron tovább adták az angoloknak. De nem az angolok ítélték el: megengedhették maguknak azt a fényűzést, hogy az Egyház, mégpedig nagyobbrészt angolpárti francia főpapok bírósága elé bocsássák. Vissza

Fülszöveg

Vas István írja Villonról: "Villon azok közé a nagy lírikusok közé tartozik, akiknek élete és költészete elválaszthatatlan, akiknek lírájából nemcsak egy személyiséget, hanem egy személyes sorsot is megismerünk, s akiknek költészete híven tükrözi életük regényét. A középkor személytelen, általánosságokba vesző költészete után, Villon az első, modern, személyes költő a világirodalomban... De a mellett A Nagy Testamentumban benne él az egész középkorvégi Párizs, templomaival, sikátoraival, boltíveivel, kolostorcelláival., korcsmáival, hivatalaival, börtöneivel és akasztófáival. és milyen eleven sora a korabeli Párizs alakjainak, típusainak és osztályainak!... A személyiség mellett másik nagy újdonsága a realizmus, a valóság, az élmény elsőbbsége a költészetben. a formának is nagy újítója, nemcsak a tartalomnak, a látásmódnak. Nyelve a szóhoz jutó párizsi nép nyelve volt, s az eddigi költészetben elképzelhetetlenül élénk, erőteljes, furcsa, telitalálatú kifejezésekkel találkozunk nála. Stílusa pontosan és gyorsan követi a gondolatot, az érzést, ha kell könnyed és kecses, ha kell, nyers és durva. Az elhallgattatott emberi őszinteség, közvetlenség, természetesség szólalt meg Villonban. Nem a polgárság költője, hanem a társadalomból kivetetteké és a polgárság alatt sínylődő osztályoké. Villon számára nem vigasztaló, hogy a hanyatló arisztokrácia helyére a feltörekvő burzsoázia lép. Bírálata nemcsak a feudális társadalom ellen szólt. Szerencsés végérvényességgel fogalmazta meg minden kizsákmányoláson alapuló rendszert jellemző kritikáját... Villon nem haladó költő volt, hanem több annál: forradalmár."
Ezt a forradalmár költőt hozza közel az olvasóhoz Vas István új fordítása, alapos bevezető tanulmánya és újszerű jegyzete. A fordítás sok hamisítás után a költői átélés közvetlen hitelességével hat; egyszerre hű az eredetihez és a magyar nyelvhez, egyszerre híven tükrözi Villon költészetének szellemét és azt a fejlettebb világnézetet, amellyel mi közeledünk a mult alkotásaihoz, amellyel a fordító értette meg Villonnak és korának szellemét. Vissza