A történetiség rendjei

Fülszöveg

A történetiség rendjei
Francois Hartog könyve különleges utazásra hívja az olvasót. A jelenből és annak önmagára irányuló kérdésfeltevéseiből elindulva, térnek és időnek nekivágva a legkülönfélébb vidékekre és korokba vezet el a történetiség rendjei, a címben szereplő, általa felvázolt új történettudományi eszköz nyomában. Eljárásának köszönhetően az idő végre bekerül a történeti kutatások tárgyai közé, hiszen meglepő módon mindezidáig jobbára hiányzott a történetírásból. Maga az idő múlt, jelen és jövő viszonya kerül a kérdések kereszttüzébe, ám ezen belül is elsősorban a válság pillanatai: Hartog azokat az átmeneteket vizsgálja, amikor tetten érhető a változás, elmozdulás észlelhető egyik rend felől a másik irányába. így jutunk el a korábban Sahlins által az antropológia szemszögéből vizsgált csendes-óceáni-szigetektől Odüsszeusz hazájáig, majd Szent Ágoston világától a születőben lévő Újvilágig. Megannyi új időtapasztalat, a történetiség különböző rendjei tárulnak fel az olvasó előtt, a legkülönfélébb források tükrében. Hartog elemzései fényében az irodalmi alkotások az Iliász és az Odüsszeia, Szent Ágoston munkái vagy Chateaubriand írásai szövegéből kirajzolódnak a különböző korok rejtett időfelfogásai, s az időtapasztalatot szervező keretek működése. A jelenbe visszatérve egy másik forrástípust, az építészeti emlékeket és a városi szövet alakulását vizsgálva tárja fel a mai ember gondolkodását szervező rendet: a prezentizmus mindenütt jelen lévő uralmát. Az utazást tehát saját korunk és a kortárs jelenségek vizsgálata zárjam további kérdésekkel gazdagítva a jelen pillanatát. Vissza