Francois de Villon balladái

Előszó

Részlet a könyvből:

"Francois de Villon francia költő született 1431. vagy 1432- ben, eltűnt, valószínű meghalt 1463-ban, mert ezután, sem költészetben, sem a rendőrségi aktákban nem szerepel a neve. Úgy a születése, mind a halála meglehetősen bizonytalan annak ellenére, hogy a következőket írja: "Úgy volt tehát, hogy karácsony esten, harmincegyben ezernégyszáz után szalmán hevert, borjak között a testem, melyek szemembe leheltek puhán, apám némán állt, mint cölöp a tóban, s anyám fáradtan súgta "Jézus, Jézus", mert én is egy vén, korhadt istállóban születtem egykor, mint a Nazarénus." De születési bizonyítványa nem lévén - így születési évét anyjától hallotta - ezért bizonytalan. Ő a legkalandosabb életű költők egyike, annak ellenére, hogy a Sorbon egyetem doktora volt, melyet az alábbi négy sorban így fogalmaz meg: "És bár a nőknél sok babért arattam, s a vágy húsomba csontig harapott: a vén könyvekhez is csak hű maradtam és elnyertem a doktori kalapot: ..." Ez a tény, hogy teológiai doktori fokozatot elérte, ez nagyon nagy tekintélynek számított, más utat választott, valamely megmagyarázhatatlan predesztináció folytán élte a középkori útonállók életét, lopott, rabolt, gyilkolt és emellett költeményeiben a legfinomabb és legtisztább érzéseket énekli meg. Költészete tele van élettel, a bűnbánó ember vergődésével és a mulandóság melankóliájával. Fő műve A testamentum, melyben csodálatos lírában megírja egész kalandos életét. A Ballada a múltidők drámáiról című verse a világirodalom gyöngyszemének egyike. Az egész költészetét áthatja a bűn és tisztaság a cinizmus és alázatos bűnbánat ellentétei. Szinte költészetének ez adja meg a különös varázslatát. Ő a francia költészet legnagyobb tehetsége." Vissza