Francois Baron De Tott emlékiratai a törökökről és a tatárokról

Előszó

A történelem első pillantásra nem tűnhet többnek a borzalmak puszta színterénél, ahol az áldozatoknak csupán ama célból jut hely, hogy híressé tegyék hóhérjaikat, kik kényük-kedvük szerint feláldozzák őket gyilkos szenvedélyük oltárán; ám a történelem ezenfelül az erkölcsökről is nagybecsű képet nyújt a gondolkodás számára, és aligha kétkedhetünk benne, hogy e terület a legérdekesebb, hisz ne feledjük: úgy irányítják egy nemzetet szokásai, ahogyan valamely egyént annak személyes természete. Vajon az eszközök bővebb forrása nyílik-e meg előttünk, ha kellően ismerjük és irányítjuk embertársainkat? E szempontokkal az egyes kormányzatok politikájának kell foglalkoznia. Így rájönnek majd, hogy a szokások, az erkölcsök észrevehetetlen kialakítása és módosítása által az emberi cselekvések legfőbb mozgatórugóját jelentik; fellobbantják, majd hamvaiba hullajtják birodalmak nagy forradalmait; aládúcolják és tartóssá teszik az építményt, vagy netán fokról fokra aláássák azt, mígnem az a teljes enyészet sorsára jut. A baj lassú menetben egyre előrébb halad s e baljós térnyerés már csupán akkor válik nyilvánvalóvá, midőn az, ki a gyógyírt nyújthatná, maga is oly súlyos csapást kap, melynek legyőzése erejét felülmúlja. Ha hagyjuk, hogy az idők homálya elfedje a rablók emez özönét, mely a világ feldúlása közben a magukat ékes birodalmi rangra emelő kis társadalmak alapjait zúzta szét: ha eltekintünk néhány népcsoporttól is, melyek, miután naggyá tették a születendő Rómát, tovaterjesztették hatalmának hírét és küldötteik puszta felszólítására hajtottak az igájába megannyi népet - egyetlen igazán hatalmas nemzet sem omlott össze valamely támadás vagy idegen megrázkódtatás nyomán; egyetlen szilárdan álló birodalom sorsát sem pecsételte meg végérvényesen valamely rosszemlékű csata. A rómaiak által szolgasorsra juttatott Görögország, vagy akár maga a barbárok által megsemmisített Róma vesztét sem annyira a külső erők, mint inkább saját belső meggyengülésük okozta. Ezen állítás vizsgálata fölösleges volna. Meglehet, ez az egyetlen olyan pont, melyet a történelem tökéletesen megvilágított a hajdani birodalmak eredetének és bukásának tanulmányozása révén; de vajon napjaink erkölcseinek és szokásainak vizsgálata nem gyújthatna-e egyúttal világot azon népek történelme iránt is, melyek semmilyen tradíciót nem őriztek meg? Erkölcseik többet elárulnak majd róluk, mint Párosz márványai a görögökről; csupán tudnunk kell megfejteni a jeleket. Az egyes népek lelkiállapota egyenértékű az ókori feliratokkal: megtaláljuk benne mindazon fontos események lenyomatát, melyek az adott népet az előző századok során megrázták. Minél bonyolultabbnak tűnjék valamely nép erkölcsrendje, annál több forradalommal kellett szembenéznie; míg az a nemzet, melynek lelkében csupán az éghajlat fizikai befolyásának hatásait vélhetjük felfedezni, minden bizonnyal sohasem szenvedett idegen elnyomástól. Vissza