Franco Solo

Előszó

Franco rohanni kezdett. Elhagyta a Lincoln Streetet, és egy keskeny zsákutcába szaladt. Az utca végén embermagasságú fal emelkedett. Nagy lendülettel felugrott rá, s ott lehasalt. Visszanézett.
A Barnát sehol sem látta.
Nehezen kapkodta a levegőt, s fektében azon tűnődött, vajon üldözési mániája van-e. Nem. A Barna napok óta a nyomában volt. A férfi mindig újra felbukkant, ott is és olyankor is, amikor biztosra vette, hogy lerázta. Öt perccel ezelőtt látta utoljára a Lincoln Streeten, egy kirakatüvegben tükröződött az alakja.
Idősebb nő állt sz utcán. Hajcsavarók voltak a hajában, s élénksárga műanyag vödröt tartott a kezében. Francóra bámult. A férfi látta rajta, hogy szívesen feltenne neki néhány kérdést, de ezen a környéken okosabb, ha az ember tartja a száját, ha nem akar egy golyót kapni, vagy átvágott torokkal ott maradni. Az asszony megfordult, és eltűnt egy kapu mögött.
Franco elrugaszkodott, s ruganyoson érkezett le a fal udvar felőli oldalára. A fal és az udvar egy italbolthoz tartozott. Könnyű lett volna az óriási raktárkészletek mögött elbújni, de nem akart itt gyökeret ereszteni. Elérte a szemközti falat. A fal egy vasúti töltés lábánál emelkedett. A tehervonat mérsékelt sebességgel húzott el előtte, az utolsó kocsiban néhány fiatal tanyázott.
Átugrott a falon, majd két pár sínen, s miután a túloldalon megmászott egy fakerítést, keskeny utcára ért, melynek egyik oldalát kicsi, csúnya házak határolták.
Végigment az utcán, majd hirtelen megtorpant amikor észrevette az őt üldöző férfit.
A Barna egy lámpaoszlopnak támaszkodott és pattogatott kukoricát evett egy keskeny, hosszú műanyag zacskóból. A férfi egyenesen a szemébe nézett. Franco nem félt, csak egy kis izgalmat érzett. Körülnézett. Az utca szinte teljesen kihalt volt. A csendet egy dízelmozdony vontatta szerelvény zakatolása törte meg. A nehéz vagonok okozta dübörgést az utcán is érezni lehetett. Franco halvány mosolyt kényszerített az arcára, bár egyáltalán nem találta nevetségesnek, hogy rövid menekülési akciója után elkapják. Ha a Barnát azzal a feladattal bízták meg, hogy őt likvidálja, ehhez most itt a legjobb alkalom. Elindult a férfi felé, s megállt szorosan előtte. - ízlik? - kérdezte.
A férfi tovább rágta a popcornt. Világos, semmitmondó szemekkel nézett rá. Úgy tűnt, mintha kék szemén szemellenző lenne, vagy valami egyéb anyag takarná, amely megakadályozza, hogy mögé pillantsanak. - Elmegy - mondta.
Franco úgy érezte, mintha megbénult volna. Bár vonzó lányok társaságában néha kissé félénk volt, most nem használt az önbizalmának, hogy anyagilag rendezett környezetből s intenzív jogi tanulmányaiból hirtelen a bűnözés és az erőszak világába csöppent, s szembe kellett néznie azzal, hogy a rendőrség és a maffia üldözi. Vissza