Páris ostroma

Előszó

Francisque Sarcey világhírű könyvét adjuk itt magyar fordításban az olvasónak. Szól Páris 1870-1871. évi ostromáról, szemtanú írta, francia író, még pedig kitünő szemű és remek tollú író. A könyv azért érdekes most, mert benne szinte tükörképét kapjuk a mai eseményeknek, a franciák mai hangulatának, szomorú nagyzási hóbortjának, reményvesztett bukásának. Az olvasó meglepetve fogja látni, hogy a képek, amelyeket a francia író mesteri tollal rajzolt 1871-ben e lapokon, szinte szó szerint megismétlődnek 1914-ben. Sarcey frissiben, az események és a hangulatok közvetlen hatása alatt írta ezt a könyvet. Nem szépít, nem takargat: híven tárja elénk az akkori idők és emberek képét. Naplószerűen megírt lapjai érdekesebbek bármely regénynél, igazabbak bármely történelemnél.
Francisque Sarcey világhírűvé vált kritikáit a Figaróban kezdte meg, utóbb a tempsben folytatta. Biztos ítélete, remek tolla csakhamar nagy hírt szerzett neki s páratlan hatalmú kritikussá avatta. Csak a nagy tekintély, amelyet irodalmi működésének tisztaságával szerzett, tette lehetővé, hogy a könyvet, melynek magyar fordítását itt adjuk, súlyosabb következmények nélkül kiadhatta. A francia közönség megszokta, hogy tőle csak becsületes munkát kaphat, szótlanúl eltűrte tehát - a mi Párisban ritka eset - hogy kemény és szomorú igazságokat tárjon föl Franciaország legtragikusabb s most újra pontosan megismétlődő összeomlásáról.

Budapest, 1914 szeptember. Vissza