Franciaország a rethondesi kapituláció után

Előszó

1940 június 22-én Rethondes-ban, Compiégne mellett, - ugyanazon a helyen, ahol 22 évvel azelőtt Foch tábornok diktálta a győzelmes Franciaország békefeltételeit a teljhatalmú német megbízottaknak, - Pétain tábornok kiküldöttei aláírták a szégyenletes behódolást, amely Franciaországot - kezét-lábát guzsbakötve - kiszolgáltatta halálos ellenségének, Hitlernek. A francia hadsereget alig hat hét alatt legyőzték. A nép kábultan ámult.
Minden felbomlott. Felbomlott a francia hadsereg, amely a legelső volt Európában és amelynek létszáma 1940 május 10-ikén még 5 millió főre rúgott, felbomlott a közigazgatás; a parlament és a kormány elvesztette fejét és az "Ötödik Oszlop" ide-oda dobott játékszere lett. Felbomlottak az összes pártok, kivéve a francia kommunista pártot, amely továbbra sem hagyott fel a Franciaország ellen szőtt összeesküvés leleplezésével. Egyszóval, teljes anyagi és erkölcsi, gazdasági és politikai bomlás állott be. Teljes zürzavar! A francia lakosság egy negyede, 10 millió emberi lény, támolygott-vándorolt az országutakon; a termelés, a kereskedelem megszünt; a szállítás megbénult; a posta- és távirati összeköttetés megszakadt.
A „behódolok" azonban igyekeztek rögtön halászni a zavarosban, amelyet ők idéztek fel. Siettek tárgyalásba lépni Hitlerrel, hogy a bukást és az inváziót a saját javukra gyümölcsöztessék, másrészről pedig, hogy idejekorán felvérezzék magukat a nép feleszmélésével és dühével szemben. Mert miként 1871-ben, Sedan kapitulációja és Párizs feladása után, most is vészes kiáltás tört fel a nép torkából: Árulás! És elég egy gyors pillantást vetnünk a háttérre, hogy meggyőződjünk: a nép vádja a vezetőkörök ellen nagyon is alapos volt. Vissza