Francia portré 1610-1789

Előszó

Már előre elveszettnek tekinthetjük az olyan fogadást, mely azt reméli, hogy a francia kultúra valamely területét lengyel, magyar és csehszlovák barátainkkal jobban megismertethetjük. Ezt személyesen tanúsíthatom az én nagyon szeretett Lengyelországom esetével, ahol tíz évvel ezelőtt tartózkodtam és egyike lett a szívembe zárt országoknak, de tudom, hogy ugyanez áll Budapestre és Prágára! Barátaink ismernek minket, a szellem terén sokszor jobban is mint mi saját magunk. Megdöbbentő tapasztalat egy francia számára, de ugyanakkor félelmetes igényeket támaszt, mert óriási és állandó a veszély, hogy csalódást okozunk e barátainknak, bármilyen nagyvonalúan elnézőek legyenek is.
Ezt a kiállítást tehát, melyet Henri de Cazals készített elő, kevésbé a megismerés, mint inkább a barátság ünnepének tekintjük. Kedves, tisztánlátó, de nagylelkű barátaink, Önökben az ész és a szív birodalma nem egymás ellen küzdve, hanem hűséges szövetségesként él, Önök tudják már valójában, hogy ha Franciaország nagy mértékben hozzájárult a világ gazdagodásához, ez azért történt, mert szenvedélyesen kereste az egyetemes embert különböző metamorfózisaiban. Így ebben a kiállításban is, mely francia emberek portréit mutatja be két-három évszázad távolából, tulajdonképpen az embernek önmagával folytatott és soha abba nem hagyott dialógusát nyújtja néhány mai francia. Vissza