Francia nyelvkönyv

Előszó

A francia nyelv - a portugállal, spanyollal, katalánnal, provencallal, olasszal, szardíniaival, a Svájcban beszélt rétorománnal és a románnal együtt - az újlatin vagy román nyelvek közé tartozik. Mindezek a nyelvek az ókori latin nyelvből fejlődtek, és ezen a réven az indoeurópai nyelvcsalád tagjai. Az egész akkor ismert világot uralma alá hajtó római hódító elterjesztette a maga nyelvét a leigázott provinciákban. A közigazgatás és kereskedelem nyelve azonban nem a klasszikus, irodalmi latin volt, hanem a köznép beszéde, amelyet népi vagy vulgáris latin néven emlegetünk. Ez a nyelv igen egyszerű volt, s ezért igen gyorsan elterjedt az egész birodalomban, módot adva arra, hogy a különböző provinciák lakói megérthessék egymást. Galliát - a mai Franciaországot - i. e. 58-51-ben hódította meg Julius Caesar, és tudjuk, hogy az V. században már általános volt itt is a vulgáris latin nyelv használata. A rabszolgafelkelésektől meggyengült birodalom a népvándorlás idején a „barbárok" betörései következtében részeire hullott, tehát a különböző gazdasági és kulturális fokon álló tartományok között megszakadt a kapcsolat, s így a provinciáknak már eddig is többé-kevésbé egymástól eltérő latin nyelve különböző nyelvekké fejlődött. Ezeket a nyelveket nevezzük újlatin vagy román nyelveknek. A verduni szerződés (843) hozza létre politikailag Franciaországot. A IX. század közepétől a XIV. sz. közepéig tart az ófrancia (vieux frangais v. ancien frangais) korszak; 1350-től a XV. sz. végéig rövid átmenet a középfrancia (moyen frangais) nyelv. A XVI. századtól kezdve már új francia vagy modern francia (frangais moderne) nyelvről beszélünk. Az újfrancia nyelv fejlődésében három nagy szakaszt különböztetünk meg : az első korszak a XVI. század, amikor a reneszánsz hatására igen sok görög, latin és olasz jövevényszó gazdagítja a kialakuló egységes francia nemzet abszolút monarchiájának nyelvét. Ebben a korban válik a nyelvtan tudománnyá, s a francia az igazságszolgáltatás nyelvévé. A XVII. század a klasszicizmus kora. Ekkor teremtődött meg a legfőbb hatalommá vált abszolút királyság fénykörében az egységes francia nyelv, s ekkor válik egész Európa mintaképévé ez a királyi udvar és a francia társadalmi érintkezés szokásai. A reneszánsz idején a latin volt a műveltek nyelve : most a latinnak ezt a szerepét a francia veszi át szerte a világon. A szókincs további változásaitól eltekintve ez a nyelv már lényegében azonos a mai francia nemzeti nyelvvel. A XVIII. század a felvilágosodás százada. A szókincs hatalmasan gyarapszik, főként angol jövevényszavak kerülnek át nagy számmal. A forradalom nem okozott semmiféle változást a nyelv szerkezetében és alapszókincsében, csupán csak még szélesebb rétegek nyelvévé tette az évszázadok óta csiszolódó klasszikus nyelvet. Vissza