Francia-magyar szótár

Fülszöveg

E kb. 26000 adatot tartalmazó kisszótár használatánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:
A nyelvtani kategóriák különbségeit római számok segítségével tüntettük fel. Így névszóknál külön római számot kap a címszó főnévi, melléknévi és határozói értelme, illetőleg, ha határozói és elöljárói szerkezetben fordul elő. Igéknél a római számok a tárgyas, tárgyatlan és visszaható értelmet és alakot különböztetik meg. A címszó előtti római számok az azonos hangzású szavakat, vagyis a homonimákat választják el egymástól.
A névszók többes számát nem közöljük azoknál a névszóknál, melyek a többes számot a szabályos -s jellel képezik, vagy amelyek -s, -x, -z végűek lévén, nem kapnak többes jelet. Az ezektől a csoportoktól eltérő névszóknál a többes számot mindig megadjuk, mégpedig az -al végűeknél az -aux végződést, a többi alakoknál pedig a teljes többes számot. Külön jelezzük az -aux többs számtól eltérő alakokat is. Összetett névszók többes számát nem adjuk, ha az összetétel második tagjához a szabályos -s járul. Minden más esetben külön jelezzük a többes számot. A változatlanoknál a jelzés a ~ jellel történik. A csak többesben használt főneveket a tb jelzéssel látjuk el. A nőnemű alakot a következőképpen jelöljük: grand, -e; culturel, -elle; balayeur, -euse; rétrospectif, -ive; braconnier, -lére. Kivételeknél egészen kiírjuk: pl. vengeur, vengeresse.
Népveneknél többnyire csak a melléknévi alakot adjuk; a főnéviek ugyanúgy, de nagybetűvel írandók.
Az igék legegyszerűbb francia alakjukban, vagyis infinitivusban szerepelnek, míg a magyar értelmezésnél a legegyszerűbb magyar alakot, a jelen idő egyes szám 3. személyét adjuk, ami különben régi eljárás a magyar szótárirodalomban. Vissza