Francia-magyar és magyar-francia nagy kéziszótár I-II.

Előszó

Sokkal hosszabb idő telt el szótárunk francia-magyar részének megjelenése óta, mint amennyit gondoltunk: teljes öt év. Munka közben láttuk, hogy mig a francia nyelv szó- és szólásanyagának összeállítását megkönnyítette a francia nyelvnek gazdag szótárirodalma, addig a magyar nyelv szókészletének és főleg a felveendő szólások és kifejezések anyagának összegyűjtése nagyrészben reánk hárult. Ebben a magyar-francia részben is ugyanazok a szempontok vezettek, mint az elsőben. A magyar nyelv anyagát úgy adjuk az olvasó kezébe, ahogy az napjainkban kialakult. A magyar irodalom klasszikusainak és a ma irodalmának nyelve egyaránt megtalálható a szótárban, valamint a mindennapi élet szókészlete is. A régi nyelvből és a nép nyelvéből csak azokat a szavakat iktattuk be, amelyek vagy az irodalomban vagy a mindennapi élet nyelvében előfordulnak.
Nagy helyet adtunk a műszaki, orvosi, természetrajzi műnyelv szókészletének. A szótár használója előtt feltűnhet, hogy sok olyan idegen szót is közlünk, amelyeket a magyar nyelvhasználatban feleslegeseknek és kerülendöknek tartunk. Ezt azért tartjuk szükségesnek, mert az ilyen idegen szavak a francia nyelvben is használatosak, de alakjuk, kiejtésük eltér a szó magyarosan hangzó alakjától. A franciául beszélő idegen ép az ilyen szavak használatában követ el gyakran hibát. Tekintettel voltunk arra is, hogy ezt a szótárt nemcsak a franciául tanuló magyar használja, hanem gyakran fordul hozzá útbaigazításért a magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődő francia is. Ezért fel kellett vennünk a szótár anyagába olyan magyar kifejezéseket, egyes intézmények nevét is, amelyeket nem lehet megfelelő francia szóval fordítani. Ez esetben francia nyelven adott körülírással, magyarázattal kellett a szó jelentését a szótár használója számára világossá tenni.
A kifejezések, szólások közlésére nagy gondot fordítottunk. Nem arra törekedtünk, hogy egy-egy magyar kifejezés, szólás mellett mennél több francia kifejezés legyen, melyeknek egy része rendesen nem fedi az eredeti jelentését, hanem csak olyan fordításokat közöltünk, amelyek közhasználatban vannak és lehetőleg híven kifejezik a magyar kifejezés vagy szólás jelentését.
A szótár anyagának összeállításában és a megfelelő francia fordítás megállapításában ebben a részben is szerkesztőtársaim, Balassa József és Benedek Marcell támogattak. A szótár elkészítésében segítségünkre voltak: Elma Clavel, Maximé Beaufort, Bence István, Fehér Jenő, Havas József, Honti Rezső, Lelkes István, Strém Géza, Újvári Pál. Vissza