Francesco Petrarca legszebb versei

Tartalom

Kik hallgatjátok szétszórt rímeimben... 5
Ha felsóhajtok, emlegetve téged... 6
Örült vágyam már oly rossz útra tévedt... 7
Nem engedted arcodra soha fátylad... 8
Ha irgalmatlan kínjaim hevében... 9
Minden lépésnél hátra-hátranézek... 10
Mert arra fordultam, hol mint az ég... 11
Oly állat szerte számos él a földön... 12
Sírt Ámor, s olykor én is társa lettem... 13
Hajó nem érhet révbe boldogabban... 14
Oly zöld s vérszín ruhát, bordót, sötétet... 15
Egy ifjú hölgyet láttam zöld babérfa... 18
Keleten már lángolt a szerelemnek... 20
Apolló, hogyha él még drága vágyad... 21
Magamban, lassan, gondolkodva járom... 22
Oly gyönge szálon csügg e súlyos élet... 23
Ámor s halál ha nem vet holmi gáncsot... 28
Ha az a fácska elmozdul helyéről... 29
Ha tűz tüzet nem oltott még ki eddig... 30
Bár én, hálátlan nyelv, nagyon vigyáztam... 31
Midőn az ég gyorsan hajol nyugatra... 32
Diána el nem bűvölhette jobban... 36
A tűz, amelyről azt hittem, megölte... 37
Bár mások vétke elragadta tőlem... 38
A nap, a hó, az évszak áldva légyen... 39
Magasztos, szent látványa földeteknek... 40
Szép Úrnőm, íme látom... 41
A szép szemek, mik úgy-úgy megsebeztek... 45
Ha kínjaim tizennegyedik éve... 46
Amíg halántékom meg nem fehérül... 47
A szélben uszó fürtjei aranyból... 48
A szép asszony, akit te úgy imádtál... 49
Már többször szólt Ámor nekem: jegyezd fel... 50
Ha szememből szivem mélyéig ér le... 51
O, szép szabadság, itt hagytál magamban... 52
Mert tudni vélem, és mert tudni véled... 53
Caesar, mikor a tisztelt főt fogadta... 54
Soha úgy, mint idáig énekeltem... 55
O, minden földi hely legboldogabbja... 59
Téged, Sennuccióm, nélkülözve, csonkán... 60
Az aljas Bábelből, honnét a szégyen... 61
Nézd, Ámor, ezt az ifju hölgyet itt! Ládd... 62
Tizenhétszer fordult az ég felettem... 63
Habok friss, édes árja... 64
Itáliám, kár rádolvasni gyarló... 67
Gondolatok s hegyek közé visz Ámor... 72
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek... 75
Minél forróbb a vágy szárnyam kitárnom... 76
Édes hangod midőn csendülni hallom... 77
Keménységében meg-megenyhül olykor... 78
Fáradt szemem bármerre tétovázhat... 79
ím, hallgat ég és fold, szellő se járja... 80
Vad csillagzat volt, mely alatt születtem... 81
Bátran lépek a félelmes vadonba... 82
Ámor sarkantyúz s fékez ugyanakkor... 83
- Felejtéssel rakott hajóm merészen... 84
A szél az árnyas erdőn a virágot... 85
Sebes folyó, ki indulsz alpi tájról... 86
Vágy sarkantyúz, vezet s irányít Ámor... 87
Miféle sors, kényszer, furfang vezérel... 88
Midőn a Napszekér tengerbe gázol... 89
Veréb a háztetőn, erdőn a dámvad... 90
Legyőzi győztes Nagy Sándort haragja... 91
O, csöpp szobácska, háborgó napokban... 92
Visz Ámor, jaj, hová nincs menni kedvem... 93
Hibázom, Ámor, és látom hibámat... 94
Nem dajkál annyi lényt a tenger árja... 95
Ha kél a hajnal, megremegnek arra... 97
Ki látni vágyik, mit tud a természet... 99
Ha elhagy, akkor vigaszt nyújt az álom... 100
Hányódván sorsomon, hol dalba kezdek... 101
Csak leskelek, de édes és imádott... 102
O, bárcsak bírnék bosszút állni rajta... 103
Mindig magányos élet volt a vágyam... 104
Oly csillagállásban fénylett felém két... 105
Gondolkodom, s részvét támad szivemben... 106
Mit is tegyek? Mi most tanácsod, Ámor... 112
Az égő kötést, mellyel óraszámra... 116
Mit gondolsz? Mit teszel? Mivégre leskelsz... 117
Elsápasztottad, ó Halál, a legszebb... 118
A perc oly kurta, és oly gyors az álom... 119
Sennuccióm, faj, hogy itthagytad barátod... 120
A légben sóhaj kél sóhaj nyomában... 121
Szépek között a legszebb, drága fényem... 122
A szem, melyről oly lángolón daloltam... 123
Ha tudtam volna, hány szivet vigasztal... 124
Vádlom magam máskor s most, íme mégse... 125
Ha visszanézek szálló éveimre... 126
Miként irigykedem rád, kapzsi föld, mely... 127
Felszállok oly magasra képzeletben... 128
Szép lélek! ama kötelékből oldva... 129
A szép időt a langy szél visszahozta... 130
Fiókát gyászol, vagy imádott társat... 131
Virágzó ifjuságom semmivé lett... 132
Ámor nekem mutatta már a révet... 133
Száraz szemmel s a lélek közönyével... 134
Megtetted, zord Halál, a legnagyobbat... 135
Menjetek, fájó rímek, vár a szikla... 136
Kísért elmémben? Ott van élve benne... 137
Nap nélkül hagytad, Halál, a világot... 138
Oly étekkel táplálom gyenge szívem... 139
Az angyalok s az égi üdvözültek... 140
Bolyongó kismadár, dalolva járod... 141
Tükröm gyakran jósolta közeledtét... 142
Huszonegy évig tartott Ámor égve... 143
Siratom elmúlt éveim, mikor csak... 144
Szép Szűz, tenéked nap az öltözéked... 145
Francesco Petrarca (Szerb Antal) 151

Témakörök