Francesco Petrarca daloskönyve (Dr. Castiglione László könyvtárából)

Előszó

Petrarca az európai kultúra egyik legnyugtalanabb korszakában élt. A néha századokig tartó monumentális építkezések, fényes egyházi és világi ünnepségek, körmenetek, bevonulások szenzációit irtózatos járványok és véres kivégzések megrázó élménye váltogatta. Itália városállamai örök harcban állottak egymással, de a város falai között is pártok öldökölték egymást, a városokat összekötő utak mentén pedig rablók leskelődtek. A félsziget teljes hosszában tele volt menekülőkkel, száműzöttekkel, konspirálókkal. Petrarca is menekülés közben született 1304-ben Arezzoban, ahová apja, a firenzei jegyző, a «feketék» elől futott. Születésének vándor esi1!aga holtig kísérte: városról-városra költöző családja a provencei Avignonban, a pápák akkori székvárosában telepedett meg, s ez lett az a középpont, ahonnan nyugtalan és kíváncsi útjaira elindult s ahová távoli viszontagságok után sokszor évek múlva visszatért. Megfordult Párisban, Brabantban, Flandriában, Németországban, Itália majd minden nevezetes városában, követségben járt Prágában és egy azóta megcáfolt legenda szerint még Budán is. Színes és változatos életet élt, s ha a dicsőség volt az, amire sorsát föltette, sikeres életet is. Mint avignoni aranyifjú, kedvence volt a társaságoknak, mint udvari ember, kegyeltje a hatalmasoknak, mint a változó, de mindig hódolattal üdvözölt pápák pártfogoltja, megkapta azokat az egyházi szinekúrákat, melyekből írói hivatásának kényelmesen élhetett... Vissza