Nincs béke Európában

Előszó

Előszó Ez a könyv azokat a gondolatokat tartalmazza, amelyekért az elmúlt esztendőkben mint képviselő, mint az olasz kormány feje és mint író szívvel-lélekkel küzdöttem.
Én azt hiszem, hogy Európát nem annyira a háború, mint inkább a békeszerződéseik sodorták a dekadencia komoly veszedelmébe. Napról-napra hanyatlik és egyre szaporodnak az elégedetlenség okai.
Európa várja a békét, de nem jön. Mert ahhoz, hogy komoly és hasznos munka valósuljon meg, szükséges, hogy a közvélemény ráeszméljen arra, milyen veszedelmes úton jár a győztes nagy államok politikája. Én őszinte barátja vagyok Franciaországnak és régi ellenfele a német imperializmusnak, amely sok esztendőre leszállította Európa legműveltebb és legszorgalmasabb országának termelőképességét és rázudította Németországra nemcsak a nyomort és a legborzalmasabb szenvedést, hanem azt a szégyent is, hogy felidézte, vagy legalább is nagy részt ő felelős a háború .szörnyűségeiért. Éppen ezért azt hiszem, hogy magának Franciaországnak érdekét szolgálom, amikor a tiszta igazság nyelvén beszélek.
Annak idején a san-remoi konferencia után, amikor különféle nézeteltérés merült fel, melynek során Lloyd George és én álltunk Milleranddal szemben, Poincaré, a francia köztársaság volt elnöke a következőket mondta:
„Olaszország és Anglia mindketten tudják, mivel tartoznak Franciaországnak, aminthogy Franciaország is tisztában van vele, mivel tartozik nekik. Ők nem akarnak tőlünk megválni, aminthogy mi sem szándékozunk tőlük elszakadni. Ők belátják, hogy szükségük van reánk, mint ahogy nekünk is szükségünk van rájuk. Lloyd George és Nitti sokkalta inkább előrelátó államférfiak, semhogy ne tudnák, hogy legnagyobb erejük mindig az lesz, hogy erre az alapvető felfogásra támaszkodhatnak... Vissza