Előszó
Drága követőink és barátaink!
A globális eseményektől és a Béke Királynőjének az egész világhoz intézett üzeneteitől vezérelve állunk e fontos felhívás, terv, szándék és csodálatos gyümölcsei előtt, amelyek a medjugorjei üzenetek és jelenség fontosságát és értékét tanúsítják.
Az idén emlékezünk meg imatestvérségünk, apostolkodásunk, választásunk és küldetésünk tizenötödik évfordulójáról is.
A látnokok és a medjugorjei egyházközség kezdettől fogva pótolhatatlanok ebben a küldetésben. Kötelességük minden zarándoknak tanúságot tenni és utat mutatni. A zarándokok száma napról napra növekszik. A Szűzanya terve és üzenetei előttünk állnak. Felelősséggel tartozunk értük és gyümölcsöző életre keltésükért. Ha elhanyagolnánk őket, ez azt jelentené, hogy semmibe vesszük Isten nagy ajándékát: a Béke Királynőjének jelenéseit. Hiszen a Szűzanya minket választott, és arra késztet bennünket, hogy egy nagy családként éljünk, és tanúskodjunk Medjugorjéról.
Nap, mint nap találkozunk olyan emberekkel, akik átutazóban vannak Medjugorjéban, de olyanokkal is, akik úgy érzik, meghívást kaptak ide. Ok azt kérdezik: Miért hívtál engem? Mit szeretnél, mit tegyek?
És amíg szívük megnyílik a jelenlevő zarándokokat és az Egyházat már huszonhét éve átölelő, s az ittlévőket égi adományokkal és kegyekkel elhalmozó kegyelem előtt, mindenki tudatában egyre erősebb a felismerés: Igen, én magam vagyok Medjugorje! Mint a folyó, amely a torkolatánál belefolyik a tengerbe vagy óceánba, s itt egyesül vele. A folyó egyedülálló: megvan a forrása, vannak mellékfolyói, medre van, megvan a varázsa, a maga szépsége. Teljes hosszában önmagát ajándékozza: a növényeknek, hogy éljenek, az állatoknak, hogy éljenek, az embernek, hogy éljen. Végül a torkolatánál megszűnik folyó lenni, s eggyé válik a tengerrel vagy az óceánnal.
Valahogyan hasonlóképpen tekintek minden zarándok útjára. Mindegy, honnan jön, és miért zarándokol.
Vissza