Főzzünk okosan

Előszó

Őnagysága tompa puffanására ébred. Valami szépet álmodott, ami most elillant és amit nem tud többé visszaidézni, de az íze még a szájában van. Egy pillantás az órára meggyőzi arról, hogy még hajnal van és a gyerekszobából átszűrődő sértő kitételek amellett tanuskodnak, hogy az előbbi zaj annak eredménye, hogy gyermekei egy becsületbeli kérdést tettlegesen intéztek el. Az asszony este későn feküdt le és most elhatározza, hogy a robajt nem veszi tudomásul és megkísérli az előbbi szép álmot még kissé folytatni, mert van még egy negyedórája a felkelésig.
Nem könnyű úgy beosztani a háztartáspénzt, hogy mindenre fussa, hogy az étel elég, ízletes és változatos legyen. Az ember annyi mindent hall manapság kalóriáról és vitaminokról, hogy ki sem ismeri magát benne. Hát még ha a Mama is azt mondja: "Ugyan kérlek, hagyjátok már abba azt a sok bolondságot, én hét gyereket neveltem fel és mind makkegészséges volt, pedig nem tudtuk, hogy mi fán terem az a ti híres vitamintok." Ellenben a férj, az ő tanáros modorában, minden alkalommal utal arra, hogy a főzés nem elég korszerű. De honnan a csudából tanulja meg egy szegény asszony, hogy mi is hát az a korszerű főzés, ha erre nem tanítja meg senki. A régi jó szakácskönyv, amelyet még akkor kapott, amikor férjhezment, egy szóval sem említ ilyesmit, tankönyvben nincs, ujságban nincs, legfeljebb akkor, ha egy új találmány lát napvilágot. Vissza

Fülszöveg

Az utóbbi években minden betegség esetén és az egészséges ember életrendjének tanácsai között egyebet sem hallunk, mint ezt: „vitamin". A könyvnapi könyvek egyik legnagyobb eseménye kétségtelenül az a füzetnyi könyv, amelyet Hajdú Ernőné, a kitűnő élelmiszervizsgáló „Főzzünk okosan" címmel a közönség kezébe ad. Mindenkinek megmagyarázza a vitaminok mibenlétét, jelentőségét és hozzáférhetőségét úgy, ahogyan ez még a külföldi irodalomnak sem sikerült. Ez nem tudományos könyv, de biztos, hogy az orvosok sem fogják nélkülözhetni. Az ember legszívesebben a zsebében hordaná, hogy mindig kéznél legyen. Nem milligrammokról és vegyképletekről, sem mérlegelésekről nincs itt szó. Olyan szuggesztivitással beszéli rá az embert arra, hogy miből mennyit egyék, hogy egy pillanat alatt belelátunk a szervezet vegyi műhelyébe. Hajdú Ernőné nem ad recepteket, hanem az olvasót megtanítja arra, hogy minimális pénzből miként szerezheti vissza, vagy hogyan tarthatja meg egészségét. Nincs a könyvben egyetlen régimódi megállapítás, vagy olyan ételtanács, ami az embert idegesítheti. Nem kell rosszakat enni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Hajdú Ernőné meghitt barátjává válik a gondokkal küzdő mai embernek, anyának, háziasszonynak, gyermeknek. Ennél okosabb, józanabb és hasznosabb könyvet ritkán írtak . . . Vissza