Fővárosi Vízművek

Előszó

Budapest három testvérváros, Buda és Pest szabad királyi városok valamint Óbuda mezőváros egyesítéséből alakult. A történelmileg legrégibb település Óbuda helyén keletkezett, több mint kétezer évvel ezelőtt, amikor a kelták itt alapították Ak-ink nevű városukat.
E várost - melynek neve bő vizet jelentett - a hódító római légiók az időszámításunk utáni II. században elfoglalták és helyén alapították Aquincum nevű katonai és polgári településüket, melynek vízellátását a mai rómaifürdői forrásokból biztosították egy 5 km hosszú aquaeductus-szal, ennek pillérmaradványai még ma is láthatók a Szentendrei út mentén.
Ezen a területen volt az első intézményes vízellátás. A XV. század elején Zsigmond király nagyarányú budavári palota- és erődépítkezései során - az 14710-es években - megépíttette a Dunához lefutó oldalbástyát, a hozzátartozó vízi-rondellát és ebben egy olyan szivattyús vízművet és ólomcsöves vezetéket, mely a királyi palota vízellátását a Dunáról biztosította. Ezzel Buda lett a legkorábban vízvezetékkel rendelkező magyar város. Ugyanennek az évszázadnak a végén Mátyás király technikusai bekapcsolták Buda vízellátásába a mai Szabadság-hegy három forrását: a Sváb-kutat, a Város-kutat és a Béla-kutat. Ezek közül a két utóbbit - melyek több évszázadon át biztosították a város jó vízellátását - régi stílusukban felújították és műemlékként kegyelettel őrizzük. Vissza