Fótról jelentem

Fülszöveg

Közvetlenül az 1956-os ellenforradalom után indult meg az egész társadalom munka- és pénzfelajánlása országszerte a "Gyermekvárosért" és ez a mozgalom nemcsak a gyermekvédelem, hanem a társadalmi munka új fellendülését is jelezte.
Az összegyűjtött pénz és anyag, az elvégzett önkéntes munka, nagy összegre rúgott, de ez csak kis része annak, amit az állam fordít gondozottaira. Hiszen minden intézeti növendék ellátására havi ezer forintot költ!
A régi társadalom selejtnek tekintette a kis menhelyi gyerekeket, elveszett pénznek a fenntartásukra szánt szűkös pengőket. Mi tudjuk, hogy minden egészséges környezetben és szellemben felnövekedett ifjú nyeresége népünknek, S ma már gyakran találkozunk az egyetemeken, az íróasztaloknál, a munkapadok mellett s a földeken olyanokkal, akik a felszabadulás után kerültek állami gondozásba, s ez a gondozás egészen az elhelyezésükig kiterjedt.
Persze, amíg idáig eljutottak, történet egy és más. Ezt az egy és mást próbálta Kovács Judit Fóton ellesni. A Gyermekvárosban kitűnően megfigyelhette a régi és az új küzdelmét. a legtöbb gyerek azért került oda, mert környezete nem akarta, vagy nem tudta a mának nevelni. A felszabadulás után született és családban nevelkedő gyerekeknek általában egy-két tőmondatba belefér az élettörténetük. A fóti növendékek ezt nem mondhatják el magukról. Mielőtt odakerültek, életük túlontúl eseménydús volt. Ott szinte szoktatni kell őket a szelídebb élményekhez.
A gyerekek tehát, akikről a szerző ír, nem tipikusak, és ezért nevelésük is eltér egyben-másban azokétól, akik családban nőnek fel. Az intézeti élet másfajta nevelési problémákat hoz felszínere, más viszonyban vannak az ottani növendékek például a pénzzel és a tulajdonnal is, mint akik otthon nevelkednek.
Kérdezhetnénk: van-e akkor pedagógiai haszna a könyvnek? Úgy hisszük, van. És tanulsága is, mert a legtöbb fóti gyereksors intő példa, és számos ottani pedagógiai módszer és eljárás követhető a családban is.
Hiszen a jó nevelés elvi alapjai itt is, ott is azonos! Vissza