FotoVideo 2003. május

Előszó

Részlet:
Sokáig vártunk rá. Fél év késéssel megérkezett, és most itt pihen mellettem az asztalon. A Kodak DCS 14pro fényképezőgépről van szó, amelyik Nikon-rendszert használók számára is elérhetővé teszi azt, hogy teljes Leica képméretű digitális felvételeket készítsenek. Eddig csak a Canon kínált ilyen lehetőséget az EOS 1Ds gépével. Szóval ismét egy új gépezet, új párharc. A technika átveszi az uralmat. Ezt persze csak viccből mondom, azért, hogy felvezessem a mai kis gondolatmenetemet. És ez már független a gépektől, csak mint általános jelenségről szeretnék említést tenni.
Kicsit úgy érzem, hogy az egyre tökéletesedő technikai csodák között csak egyvalami látszik elveszni: a téma: Fotózgatunk, tesztelgetünk, dobálódzunk a paraméterekkel, gyártunk egy halom, semmire sem jó képet. A filmes világ még rákényszerített bennünket arra, hogy megbecsüljük egy-egy felvétel értékét, csak indokolt esetben exponáljunk. Most már nincs ilyen visszatartó erő. Boldog-boldogtalan vesz csodakamerákat, és lő, mint Pistike a céllövöldében. (Ne higgyék, hogy nem esem én néha ugyanebbe a hibába!) De kérdem én - minek? Van időnk, hogy visszanézzük, kielemezzük a képeket esztétikai szempontból is? Egy jó barátom kizárólag olyan kártyát használ a gépében, amelyre egy tekercsnyi filmnek megfelelő felvétel fér. Így kényszeríti magát, hogy egy témára csak ennyit használjon el. Nem biztos, hogy ez a megoldás, de valahogy mégis önmérsékletre kell magunkat inteni. A mennyiség helyett sokkal jobb, ha a minőségre törekszünk. Komponáljunk úgy, mintha film lenne a gépünkben! Vissza