FotoVideo 2002. június

Előszó

Két felcseperedő gyerek egy családban. Egy édes és egy mostoha. Az egyik mindent megkap, elhalmozzák szeretettel, ajándékokkal, a másiknak csak levetett göncök, maradék jut, a lépcsőfeljáró alatt lakik egy sufniban. Ugye ismerős a történet könyvekből, filmekből? A FotoVideo magazinnak is két "gyereke" van. A nagyobb figyelmet, gondoskodást eddig egyértelműen a fotózás kapta. Ez így lesz valószínűleg a továbbiakban is. De mégis: egy picit nagyobb figyelemmel fordulunk majd a mostohagyerek, az amatőr videózás felé. Az ok: egyre inkább elérhetőek azok a digitális rendszerek, amellyel otthon szinte adásminőségű filmeket tudunk készíteni nagyon is elérhető áron. Most kezdenek elterjedni azok a számítógépes szoftverek, amelyekkel gyerekjáték az elkészített felvételek vágása, feliratozása, hangosítás. A kész produktumot visszaírhatjuk szalagra, sőt házi készítésű DVD-t is készíthetünk. Hogy mégis miért kevésbé népszerű ez a műfaj nálunk, mint a fotózás? Talán azért, mert a dolog komplexebb gondolkodást igényel. Macerásabb egy filmet megtervezni, netán forgatókönyvet készíteni, kiválasztani a kész anyagból a hasznos perceket, feliratozni, zenét választani hozzá, mint a fényképeinket berakni az albumba vagy levetíteni. És, valljuk be, a nyers videófelvételek vágatlanul nem is élvezhetők, hiszen unalmasak, benne vannak a felvételi hibák, hosszú perceg telnek el haszontalan, eseménytelen képekkel. Mégis, aki egyszer sikeresen megpróbálkozik egy igényes film elkészítésével, az könnyen rabjává válik, Önkéntelenül elkezdi figyelni a tévében, moziban a kompozíciókat, kameramozgásokat, a vágások technikáját. Kis füzetben gyűjti az ötleteket, zsebpénzéből titokban nagyobb merevlemezt szerel a családi számítógépbe... Vissza