Fotoművészet 1967/1-4.

Előszó

Részlet az 1. számból:
ESZTÉTIKA
Fotoesztétikánk mai gondjairól
Kívánalmak
A művészet alakulását a következő tényezők határozzák meg: a társadalmi lét, a maga konkrét tapasztalatokat nyújtó és életformát megszabó sajátosságaival; a művészet mellett — pontosabban az adott művészeti ág mellett — létező más tudatformák, tehát más művészetek, politika, filozófia, erkölcs, tudományok stb.; s mindezekkel együtt a valóság megismerésének elért szintje; a társadalmi pszichológia, azaz a társadalomban jelenlévő hangulatok, rokon- és ellenszenvek, a társadalmi közérzet; az adott művészeti ág hagyományai, formanyelvi apparátusa, elért alkotási módszere stb.; az egyes művészek adottsága és körülményei.
Ezek a tényezők hatnak komplexen, bár gyakran egyenetlenül, az alkotók személyén keresztül a művészet alakulására. Ezt a hatást megszüntetni nyilvánvalóan nem lehet. Azt jelenti-e ez, hogy következésképpen a művészetek még a modern társadalomban is spontánul fejlődnek, hogy irányításuk lehetetlen? Nyilvánvalóan nem. A modern társadalomnak az irányításra anyagi és szellemi eszközei egyaránt vannak. Az anyagiak vonatkozásában elegendő a publikálás lehetőségeire utalni, a szellemieket pedig képviselik a kultúrális irányító szervek mellett a szakirodalmi kiadványok és folyóiratok. Ezek — mivel az irányításnak nem adminisztratív eszközei, mint amilyennek minősülhet például egy-egy album kiadási lehetőségének megvonása — tulajdonképpen beilleszkednek a fenti öt tényező sorába, a tudatformák közé. A fentiekből következik azonban az, hogy a művészetet nem lehet tartósan a fenti tényezők hatásával szembefordulva irányítani, úgyszintén nem lehetséges semmiféle irányítás a művészet mozgása-fejlődése törvényszerűségeinek ismerete nélkül.
Mindebből úgy tűnhet, hogy a szellemi irányítás nem lehet aktív, elve
3 Vissza