Fotómunkák 1977-87

Előszó

Schmal Károly 1980 körül készített fotómunkái kétségtelenül posztkonceptuális alkotások, melyeknek ma konceptuális vonatkozásai látszanak fontosabbnak; vagyis, hogy e tekintetben mit jelentettek, mit adtak hozzá a 70-es évek művészetéhez, vagy még inkább, hogyan alakították azt, hogyan és milyen elgondolásokhoz szóltak hozzá, azokat miképp fűzték tovább. Annak a folyamatnak végpontján állnak ugyanis, ami a 70-es éveket jellemezte, amikor szerteágazó művészi gyakorlat folyt, olyan efemer és egyben expanzív műfajok jöttek divatba, amelyek létrehozásában, dokumentálásában vagy fókuszában a fotó felhasználása vagy egyenesen fotós látásmód állt. Innen érthető, hogy sok képzőművész - Magyarországon is - foglalkozott fotóval: kísérletezett, „dokumentált", készített fényképeket és használt fotográfiát. Beke László 1976-ban az új fotóhasználatot az Expozíció című kiállítás katalógusában így jellemezte: „Az új fotóhasználat előre megkonstruált látványt rögzít, vagy meghatározott gondolati koncepció dokumentumait mutatja fel, az emocionális hatású felületi szépséget általában kerüli. Ilyen értelemben a fotó valóban csak „felhasználásra" kerül, több esetben pedig a műalkotás folyamatának csak az egyik szakaszában vesz részt, és a néző elé kerülő kész műben már nincs is jelen. A fotó médium-jellegéből indul ki(...)" Schmal Károly kimondottan a fotó médiumjellegére reflektál, azt vizsgálja, miáltal fotói a felvetett kérdések szintézisét adja. Schmal az Expozícióban ugyan még nem vett részt, de a posztkonceptuális tendenciákat bemutató óbudai kiállításon már szerepeltek „manipulált fotói". Vissza