Fotó Homonnai

Előszó

A Homonnai-műterem történetének kutatását sok tényező nehezítette. Évtizedekig hevert a hagyaték érintetlenül a makói múzeumban, s mire újra átvilágításra kerültek - szó szerint - az üvegnegatívok ezrei, fény derült arra is, a hagyaték nem akármilyen jelentőségű értékekkel bír a város kultúrtörténetében. A negatívokon kívül azonban alig akadt más kapaszkodó a Homonnai-műterem és a város kapcsolatát érintő tények, adatok felkutatásához. Nem került elő a műhely regiszterkönyve, amely megkönnyíthette volna a negatívokon ábrázolt személyek, családok, események azonosítását. Az élő - netán személyes - kapcsolatok után való kutatás, különösen az időbeli távolság miatt majdnem reménytelennek bizonyult. Bár a Homonnai név hallatán majd minden idősebb makói magától értetődő, természetes módon reagált a fényképész család ismertségét és szakmai elsőbbségét elismerve, azonban konkrétabb kérdésekre annál nehezebben adott választ az élő emlékezet. Az utóbbi pár évben több olyan személy távozott az élők sorából, akik személyes kontaktust is tartottak a család tagjaival, vagy leszármazottaival, ők sok homályos pontot tisztázhattak volna. Származásuk révén a történelem is segített felszámolni ezeket a kapcsolatokat, s a fontosabb szálak gyakran a kutatástól távol eső Izraelbe vezettek.
A Homonnai-műterem évtizedekig működött e névvel fémjelezve. Utolsó évei, s különösen utóélete időben és emlékezésben is megfoghatóbbnak tűnt. Azonban a kezdeti szakasz jellemzésére magukon a fotókon kívül csupán levéltárakban őrzött adatok nyújthattak segítséget: az iparlajstromok cégbejegyzései, a város Mérnöki Hivatalának iratai. Sok adatot pontosított az az irathalmaz, mely a deportálásokat megelőzően a családok vagyonát leltárba vevő jegyzőkönyvek és számos személyes dokumentum együttesét tartalmazta. Viszonylag későn, a hagyatékból válogatott fotók makói kiállítása után - talán épp annak hatására - került kezünkbe a család magánjellegű iratainak egy része: levelezések, fényképek, dokumentumok. Vissza