Előszó
Részlet:
Közművelődésünk
Az országgyűlés törvén/t fogadott el a közművelődésről, s ebben az évben már annak szellemében munkálkodnak kulturális szervezeteink és intézményeink szerte az országban. Az új törvény egészén végigvonuló alapgondolat a kultúra további demokratizálásának elősegítése a közművelődés eszközeivel. A közművelődés fogalma is új értelmet kapott. Lényege: semmilyen tekintetben nem engedi leszűkíteni a közművelődést, tehát a teljes személyiség fejlesztésére vonatkoztatja, az emberi élet egész tartamára, minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjeszti, nem zárva ki belőle s nem mentve fel a részvétel felelőssége alól egyetlen társadalmi réteget sem.
A nép művelődése nélkül a nemzet nem fejlődhet.
A közművelődésben való részvétel állampolgári jog, egyben minden állampolgárnak — képessége, képzettsége és érdeklődési köre szerint — önmaga és a társadalom iránti kötelessége.
A törvény humánus célja elősegíteni a még fennálló művelődési egyenlőtlenségek fokozatos megszüntetését, a művelődési hátrányok felszámolását, melyek szociális, települési és egyéb körülmények folytán történeti fejlődésünk során keletkeztek.
A törvény kaput nyit és tág keretet biztosít a közművelődési tevékenységnek, minden haladó, előremutató kezdeményezésnek, s ugyanakkor rendszerbe foglalja, rugalmasan szabályozza a már kialakult gyakorlatot. Nem írja elő részletesen az egyes tevékenységi formákat, módszertani kérdéseket sem érint, minthogy ezek folyton változnak-alakulnak, s így szabályozásuk megmerevítésüket eredményezné. A törvény az oktatási-nevelési intézmények feladatává teszi a műveltség megalapozását és fejlesztését, az önképzés módszereinek kialakítását és elsajátítását a folyamatos művelődés érdekében.
A különböző intézmények és társadalmi szervezetek, testületek feladata közkinccsé tenni a nemzeti és az egyetemes emberi, különösen pedig a szocialista kultúra eredményeit. Irányítsák az állampolgárok figyelmét a magatartásban, életmódban, a műalkotásokban s a tudományos eredményekben megjelenő értékekre. A közösség egyesített szellemi és anyagi erői latba vetésével kell kielégítenünk egész társadalmunk kulturális igényeit.
Államunk gondoskodik az intézményhálózatról, az apparátusról, jobban mint eddig, s most már rajtunk, az egyes embereken a sor, hogy a magunk és népünk javára éljünk a műveltség megszerzésének lehetőségével. A vizuális kultúra is ebbe a körbe tartozik, s meg is teszünk minden tőlünk telhetőt, hogy minél többen birtokukba vehessék.
1
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal