Az imádság értelme

Előszó

"Az imádság értelme", ha időszerü volt megjelenésekor és első magyar kiadásának idején, még időszerübb most, ha elmultak is már azok a véres, borzalmas évek, amelyeknek bélyegét magán viseli a könyv, s amelyeknek emlékéül az első kiadás előszavát is a maga egészében meghagytuk. Más külső formák alatt, ugynevezett "béke"-viszonyok között, a nyugati népek ugyanazon erkölcsi csődjüket szenvedik, amely a világháboru idejében recsegtette és rázta civilizációnk egész épületét. Egy nép sem érzi annyira "a maga bőrén", mint mi magyarok, azt a kiáltó tényt, hogy uj, emberfeletti, mentő és épitő erőknek kell beleáradnia a világ életébe, ha végső pusztulás helyett boldog virágzást akarunk látni a föld szintén. Sürgősen meg kell ujra találnunk az élő Istennel való életközösséget, - ez az egyetlen reménység arra, hogy a mai khaoszból kibonatkozhatik még egy uj világ. Más szóval: sokaknak, millióknak meg kell tanulniok imádkozni a szó igazi értelmében. Csak egy imádkozó emberiség lesz elég erős ahhoz, hogy olyan dolgozó emberiség is legyen, amilyennek lennie kell mai óriási problémáival szemben.
Hadd hárits el ez a könyv második utjában is sokak nehézségeit, kételyeit, bizalmatlanságait és szaporitsa meg az imádkozók számát magyar olvasói között is. Az Ég várja a magyar imádság ostromát; és hogy feleljen reá, az nemcsak a mi vágyunk, hanem hozzátartozik az Isten országának jöveteléhez, amire minden népek várnak.
1921. őszén Vissza