Forum romanum

Előszó

Az itt következő jogesetek a Digesztából, a római jogtudósok műveiből a VI. században összeállított gyűjteményből származnak (az egyes jogeseteknél eltekintek a szövegkritika és a szakirodalom ismertetésétől, mivel az itt kínált összeállítás kifejezetten oktatási célokat szolgál). A szövegek úgynevezett responsumok, jogtudósi vélemények: a jogászok általában egy konkrét esetből, egy valós tényállásból vagy okiratból indulnak ki. A konkrét jogvitában felmerülő probléma sokszor dogmatikai vagy jogértelmezési kérdéseket vet fel, amit a jogászok elvi éllel igyekeznek megválaszolni. E jogtudósi vélemények jogforrásnak számítottak az ókori Rómában. A római jog szervesen fejlődött tovább e „mindennapos jogalkotás" keretében.
A római jogászok kazuisztikus, kifinomult és differenciált gondolkodási és érvelési technikája példaképül szolgálhat a mai jogász számára is. A római jog előadás formájában történő oktatása mellett elengedhetetlen a gyakorlati órák lelkiismeretes és felkészült megtartása. Az előadás -jellegéből adódóan - a passzív befogadásra épít; a tankönyvek rendszerezett, nagyrészt korunk dogmatikai gondolkodásának megfelelő felépítésben mutatják be a római jogot. Az ókori római jog gazdag, kifinomult anyaga tehát kénytelen a mai, a kodifikációs elvből kiinduló gondolkodásunkhoz igazodni. A gyakorlati órákon a hallgatók a római jogot új nézőpontból ismerhetik meg, bepillantást nyerhetnek a római jog „igazi világába": az eredeti források tanulmányozása lehetővé teszi, hogy közvetlenül megismerjék a felülmúlhatatlan, egyszerűségében is bonyolult gondolkodási és argumentálási technikákat.
A jogtudományt az ókorban általában nem foglalkozásszerűen művelték, hanem inkább a legfelsőbb társadalmi rétegekhez tartozók elegáns időtöltése volt ez. A görög filozófia és a retorika tudományának tanulmányozása után a rómaiak szenvedélyesen a jogtudománynak szentelték idejüket, és ezt fejlesztették „saját tudományként" igen magas szintre. Kiváló képzettségüket, műveltségüket és éleselméjűségüket ezen a téren csillogtatták, hogy társadalmi megbecsülést és politikai sikereket vívjanak ki maguknak.
A római jog művelése tehát játékos időtöltés, egyfajta művészet - esetleg a politikai hatalom megszerzésére való felkészülést segítő szellemi munka. A mai joghallgatónak elsősorban ilyen „szellemi tornaként" ajánlom az itt következő jogeseteket: a tankönyv és az előadás által közvetített tananyag elsajátítása után kiváló „küzdőtér" a jogesetmegoldás, hogy a frissen szerzett ismereteket és szellemi képességeinket próbára tegyük.
Hosszú évek óta használunk hasonló forrásidézeteket a római jogi gyakorlatokon. A jegyzet formájában való megjelentetés könnyíti az oktató feladatát és segíti a hallgatókat, akik a szövegek birtokában önállóan is megkísérelhetik egy-egy jogeset feldolgozását. Vissza