Forrósul bennem március

Fülszöveg

Megvetendően szerelmes önmagába az, aki szégyenkezés nélkül tud magáról írni - írja Dosztojevszkij.
Én úgy nem tudok.
Kénytelen vagyok túllépni ezért a zseni pszichológiáján, s merő önvédelemből kettős fedezékbe, harcállásba helyezem magam.
Tehát: 1940. július 8-án születtem Jászjákóhalmán. Gyönyörűséges falum a világ közepe! Mindig ott van, ahol én vagyok.
Éretlen tanulmányaimat a hatvani Bajza József Gimnáziumban végeztem. Miután Rózsahegyi Kálmán színészképző stúdióját is kijártam, Thespis rongyaiba bújtam, s közel egy évtizedig vándorkomédiáztam. Stációim: Vígszinház, Déryné Színház, Veszprém, Győr stb. ...
Rosszul sikerült családi életemet pótcselekvésnek nevezem. Alantas figurák eljátszására adott lehetőséget.
Miután "feleségem" és az alkohol kiűzött a "földi paradicsomból", utolsó lettem az élők sorában. Annyi munkahelyem, és oly különböző foglalkozásaim lettek, ahány csillag van az égen. Ez ugyanis kis túlzás, mégis van benne valami fortélyos és homályos titok, amit én költészetnek nevezek.
Gyufa helyett időnként a képzeletemet lobbantom lángra. Halálig tartó, rövid égési folyamatokból, versekből állok össze, és úgy tekintek rájuk, mint egy-egy fölvillanó gyufa-lángnyelvre. Körmömre égnek a lángok? Életemen át parazsat viszek a markomban.
Arra kérem "márciusi" parázs-verseim Olvasóját, próbálja szeretni őket, játsszon velük, s ha lehetséges, egy-egy olvasásnyi időre olyan legyen általuk, amilyen én vagyok, aztán még igazabb önmaga, különb nálam.
És most, kettős fedezékemből előbújva, nyíltan köszönöm a Csepeli Munkás Klub tagjainak, hogy verseim vadhajtásait nyesegették, kötetemet építgették, megjelenését elősegítették. Olyan egyszerűen köszönöm, ahogy viharvert sorsomnak az életemet.
K. Kovács István Vissza