Előszó
Részlet a könyvből:
- Hölgyeim és Uraim, már csak öt percük van hátra! - mondta Mr. Belgian, az osztályfőnökünk.
- Írjanak egy szívet gyönyörködtető lezáró mondatot, és adják be a motivációs...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Hölgyeim és Uraim, már csak öt percük van hátra! - mondta Mr. Belgian, az osztályfőnökünk.
- Írjanak egy szívet gyönyörködtető lezáró mondatot, és adják be a motivációs levelüket a gyakorlathoz!
Az enyém valahogy így hangzott: előre is köszönöm, Janka Snow. Gondolkodtam, hogy írjak-e utóiratot, mint például: ha nem tesznek egy csapatba Sophie-val, akkora bejárati kaput telepingálom lila és rózsaszín macskákkal, vagy csak lányok legyenek a csapatban, mert az összes másodikos srác idióta és/vagy beképzelt hólyag; de úgy döntöttem, nem kockáztatok. Illedelmes leszek és lényegre törő. Azért körbenéztem, mielőtt beadtam volna, hogy ne én legyek az első, de ettől feleslegesen tartottam.
Az osztály üdvöskéje, önjelölt szépségkirálynője valamint operaénekese: Ottilia Queens, már megelőzött, és gátlástalanul tette a szépet Mr. Belgiannek, nem tudván, hogy nem ő bírálja el a kérelmeket. Már beadta a számítógépzseni Andrew Petterson, az évfolyam egyik nagymenője, Kurt Schwartz, / az ügyeletes szépfiú, Mikey Jones és Mary Tecairo is. Úgyhogy eljött az én időm, annál is inkább, mert kicsöngettek, és Mr. Jean-Pierre Hamel nem szerette, ha késtünk az órájáról.
Az ötperces szünet ilyenkor csak arra volt elég, hogy a főépületből átrohanjunk a művészeti szárnyba. Sophie-hoz csapódtam, aki időközben valahonnan elővarázsolta a balettcipőinket, s már futottunk is. Jól hallottad: balettcipő. Ne fulladj meg a nevetéstől! Hogy milyen gimiben visel az ember balettcipőt?
Vissza