Életutak - Iskolai pályák

Előszó

A kötetben összesen 11 mélyinterjút, életút-interjút adunk közre. Többségük egy Oktatási Minisztérium által támogatott kutatás keretei között készült, pécsi és miskolci egyetemi hallgatók vették fel, kettőt pedig a PTE Pszichológiai Doktori Iskolájának hallgatói 2002-2003-ban. Mindegyik interjú magát cigánynak, romának valló fiatallal készült.
A kötet célja, hogy különböző cigány közösségekből az egyetemre - de legalább a felsőoktatás közelébe - vezető utakat ismerjünk meg. Megismerjük a kibocsátó közösségeket, e közösségek és az egyes családok életkörülményeit, ambícióit, törekvéseit, amelyek megalapozták a fiatal továbbtanulását. Megismerjük azt a lokális és iskolai környezetet, amely támogatta vagy éppen nem is ritkán akadályozta egy-egy tehetséges fiatalember iskolai pályafutását. Az interjúkban széles kép bontakozik ki az egyes alcsoportokról: magyar cigány (zenész), roma (oláhcigány), beás fiatal beszél családjáról és önmagáról. A legnyomasztóbb szegénységből kiemelkedő éppúgy van interjúpartnereink között, mint konszolidált polgári családból érkező fiatal. Vannak olyanok, akiknek csak egyik szülőjük tartozik a cigány közösségbe, de mégis cigánynak, romának tekintik önmagukat, s vannak olyanok is, akik fiatal felnőtt korukig identitásválsággal küzdenek. Egyesek természetes módon, mások dacosan, megint mások büszkén vállalják a cigány, roma közösséghez tartozásukat.
A narratívák bemutatják a magyarországi cigány, roma közösség sokszínűségét - ennek felismerése, mély belátása talán a leghatékonyabb védelem a túláltalánosításon alapuló előítéletesség ellen. Mi a közös e fiatalokban? Valamennyien tehetségesek, ambiciózusak - és életük valamelyik szakaszában meg kellett küzdeniük környezetük ellenséges, gyanakvó, lenéző attitűdjeivel. Valamennyien győztek ebben a harcban - ki ilyen, ki olyan áron - és valamennyien támogatásra is leltek környezetük, különösen iskolájuk tanáraiban, iskolatársaiban. Talán legszerencsésebbek közöttük azok, akik kisgyermekkoruktól a közösséghez való tartozás biztonságában nőttek fel, a legszerencsétlenebbek, akik fiatal felnőtt korukig kínlódtak a „ki vagyok én" identifikációs válságával, mert beolvadni akartak a környező társadalomba, de az nem fogadta be őket. S a két szélső pont között többféle állapot, kompromisszum figyelhető meg a „két kultúra" alapos ismerete, eszközkészletük alkalmazásában való jártasság, tudatos váltás, a kulturális különbségek eliminálására való törekvés, sőt bizonyos fokú cigányellenes előítéletesség (öngyűlölet) is. Vissza