Forog a kerék IV/1-2.

Előszó

Részlet a könyvből:

Judith Paris századik születésnapjával kezdődik és Benjamin Herries hetvenhetedik életévének első hónapjaival végződik a Herries-család történetének utolsó része, amely koronája és méltó befejezése Hugh Walpole nagy művének. 1874-től 1932-ig, az utolsó ötven esztendő panorámáját tartja elénk ez a kötet.
- Amikor befejeztem a Herries-család történetét - írja Walpole egyik levelében - a végzett munka öröme mellett veszteség érzése is él bennem. Most, amikor a Vanessa Herries befejező sorait írom, búcsút mondok annak a munkának, amely utolsó hat esztendőmet végigkísérte. Olvasóimat talán nem érdekli, hogy Judith, Benjie, Vanessa s a többiek valóságos, állandó barátok szerepét töltötték be életemben, de most, amiikor eltűnnek a szélben, igazi és személyes magányosságot érzek... S itt szeretnék köszönetet mondani azoknak az olvasóknak, akik szintén barátokat találtak ezekben a könyvekben s egy-két kritikust meg szeretnék győzni róla: a hosszú regény nem új dolog az angol regény hagyományaiban gyakran szerepel terjedelmesebb munka. De ha megkockáztathatom, azt is szeretném kijelenteni: ebben az esetben ezt a négy Herries-regényt egy regénynek szántam s remélem, hogy egyszer akad majd olyan olvasó, aki elég soká él s akinek elég türelme lesz, hogy egyfolytában olvassa el az egészet. Úgy érzem, hogy egyetlen becsvágyamat mégis megvalósítottam. Azok, akik szeretik és ösmerik Cumberland-et, ezekben a könyvekben megtalálják tájának életét és lelkét.
Ennél tökéletesebben és érthetőbben senkisem foglalhatja össze a Herries-család történetének jelentőségét és értékét. Vissza